10 nap, 10 olvasnivaló az őszi szünet hűvös estéire – mi az, ami még normális emberi funkció, és mi az, ami már orvosi beavatkozást igényel?


kidsnews (127éves) - 1 hónapja

A modern orvostudomány korábban elképzelhetetlen eredményeket tud felmutatni. De a fejlődésnek komoly ára van: az antibiotikum-rezisztencia, a folyton változó szuperbaktériumok és az ópioidok pusztító hatása korunk medicinájának ijesztő velejárói.  Vajon mi történik az emberi élettel, ha minden bajunkra orvosi segítséget keresünk? A kezelések csillagászati árai tovább mélyítik majd az amúgy is súlyos globális egyenlőtlenségeket? Mely területeken vallott kudarcot az orvoslás, és miben kellene változtatnunk rajta? Ez a jól követhető ismeretterjesztő kötet ezekre a kérdésekre is megkísérli a válaszadást.

Innovatív, informatív, provokatív, inspiráló könyvek, melyek teljesen új szemszögből vizsgálják a mindannyiunk életére és a világ működésére nagy hatást gyakorló legfontosabb kérdéseket. A szövegek rétegzettsége és a képek a bonyolult elméleteket is könnyen érthetővé teszik, és minden eszközt a kezedbe adnak, hogy te is beszállj a vitába.

Julian Sheather: Még mindig jótékony az orvoslás? IDÉZET

A nyugati orvostudomány világviszonylatban egyedülálló. Ennek oka részben a nyugati politikai és gazdasági hegemónia – a birodalmak mindenhol elterjesztették tudásukat is; a legnagyobb (nyugati) gyógyszeripari cégek pedig az egész világot behálózzák –, részben a tudomány kirobbanó sikeressége. A nyugati orvostudomány szüntette meg a járványos gyermekbénulást, és végezte el az első szívátültetést. Általa léteznek antibiotikumok, védőoltások és génterápia. Lenyűgöző mértékben megnövelte a várható élettartamot. Alig telik el hét, hogy csodálatos áttörésekről ne hallanánk. Ez adja a jelenleg elérhető leghumánusabb gyógymódokat, a tudományos gondolkodást klinikai látásmóddal és együttérzéssel ötvözve megalapozza jólétünket. A nyugati gyógyítás ragyogó intézményei, a korszerű kórházak tekintélyt és gazdasági erőt is képviselnek.

A második világháborút követő évtizedekben a Nyugat népessége arra a meggyőződésre jutott, hogy egészségügyi szükségleteik életük végéig biztosítva lesznek. Bár továbbra is voltak kihívások, az emberek nagy része hitt abban, hogy az egészségükre leselkedő veszélyek le lesznek győzve. Ha mégis megbetegednének, az egészségügyi rendszer majd gondoskodik róluk: meggyógyítja őket, vagy – ha erre nem képes – legalább a tüneteiket enyhíti.

Ez a vélekedés azonban veszélybe került. A nyugati medicina technológiai fejlettségétől és csodaszámba menő eredményeitől elvakítva nem vettük észre a hibáit. Az elvárások és a költségek folyamatosan emelkednek, olykor csillagászati magasságokba – az USA GDP-jének közel 20%-át fordítja az egészségügyre, amely mégsem elérhető mindenki számára –, míg a várható nyereség egyre zsugorodik. Az elvárások növekedésével párhuzamosan a kockázatokra is több figyelem irányul. A nozokomiális fertőzések, a mellékhatások, a posztoperatív komplikációk és a különböző iatrogén ártalmak a csúcstechnológiájú orvoslás olyan kockázatai, amelyeket szembe kell állítani az áldásaival. És vannak további riasztó fejlemények.

A mai orvoslás elválaszthatatlan az antibiotikumoktól, de a túlhasználat miatti rezisztencia aggasztó. Az USA-ban járványszintű az ópioidfüggőség, az ópioid-túladagolás pedig már második éve játszik szerepet a várható élettartam csökkenésében.

Az életmód okozta betegségek, az elhízás, a cukorbetegség, a szívérrendszeri betegségek, az alkoholizmus és a depresszió kezelésére szintén orvosi eszközeink vannak. Szem elől tévesztettük a betegség és az egészség valódi forrását, és csak a drága és korszerű orvosi megoldásokat keressük.

A medicina az élet egyre több területére van hatással. Sok minden, amit annak idején az emberi lét természetes velejárójának tartottak, ma már egészségbeli zavarnak számít, és kezelést igényel. A szülés, a serdülőkori pszichológiai változások, a félénkség, a boldogtalanság, a kopaszodás, sőt még az idősödés is egyre inkább egészségügyi problémának számít. Ennek sok előnye van – hiszen például a „természetes” szülés akár halálos is lehet –, de kérdéseket is felvet: mi az, ami még normális emberi funkció, és mi az, ami már orvosi beavatkozást igényel? Figyelembe véve, hogy a legtöbb beavatkozás kockázattal jár, mi az, amivel meg kellene tanulnunk együtt élni, és mikor forduljunk az orvostudományhoz segítségért? Az elkerülhetetlen, keserű vég helyett a halált egyre inkább orvosi kudarcnak tartjuk. Túlságosan gyakran halnak meg emberek intenzív terápiás osztályokon, gépekre kötve, begyógyszerezve, bekatéterezve, megtörve. Az élet értéke felbecsülhetetlen; biztosan ilyen véget szeretnénk? Ez valóban áldás lenne?

Az orvostudomány manapság már nem csak a betegeket gyógyítja, hanem az egészségeseket is kezeli, megelőzve az esetleges betegségeket. Ez érthető is: a megelőzés bizonyára jobb, mint a már kialakult betegség gyógyítása. De vajon mindig jobb az orvosi prevenció?

Az LDL koleszterin csökkentésére használt statinok panaszmentes esetben is rendszeres alkalmazása fontos kérdéseket vet fel: a kezeléstől várt előnyök felülmúlják-e a mellékhatások okozta károkat? Az egészségesek kezelésével életeket mentünk-e, vagy csak tovább bővítjük a betegpopulációt? És nem inkább a hagyományos prevenciós módszereket, a testmozgást, az egészséges táplálkozást, a dohányzás elhagyását kellene hangsúlyoznunk? Valóban hasznunkra van még a nyugati medicina? Az eredményei máig páratlanok, mégsem biztos, hogy helyesen alkalmazzuk. Bár évtizedek óta haszonélvezői vagyunk, félő, hogy áldozataivá válunk.

Az orvostudomány hatásköre túlnyúlik az egészségen, ma már nem korlátozza tevékenységét betegségek megelőzésére, illetve gyógyítására. Egykor még brutális gyilkosok – gyermekbénulás, kolera, tébécé – irtásával foglalkozott, ma már egyre inkább az egészség fejlesztése a célja. Miért elégedjünk meg a betegségek megelőzésével, ha ugyanazon módszerekkel fejleszteni tudjuk magunkat? Ha a figyelemzavar kezelésére bevált gyógyszerek az egészségesek elméjét is serkentik, miért ne vennénk be őket? És ha már ilyen nagyra értékeljük a szellemi teljesítményt, miért ne tegyük kötelezővé ezeket a gyógyszereket? Nem kellene a tankönyvek és iPadek mellé gyógyszereket is adnunk a gyerekeknek?

Az orvostudomány nem kizárólag a már élőkre van hatással. A génterápia a nemkívánatos tulajdonságok kiiktatásával, óhajtott tulajdonságok beépítésével generációkon átívelő változások lehetőségét hordozza. Épeszű embernek nyilván nem fog hiányozni a Huntington-kór, de ha továbblépünk a legsúlyosabb zavaroktól, komoly és zavarba ejtő kérdésekkel találkozunk: az emberek sokszínűségét látva mi alapján döntsük el, hogy mi kívánatos, és mi nem az? És ki hozhatna ilyen horderejű döntést? Az orvostudomány messze sodorhat minket pusztán betegeink kezelésétől.

Az egyik legsürgetőbb kérdés pedig: hogyan fogjuk mindezt finanszírozni?

A világ minden országa küzd az egészségügy egyre emelkedő költségeivel. Ennek a drágulásnak összetett okai vannak. Az orvostudomány sikerrel fékezte meg a fertőző betegségeket, javította táplálkozásunkat, higiéniánkat, hozzájárult, hogy egészségesebb környezetben, hosszabb ideig éljünk. Ám a hosszú élettel megjelennek a korral járó betegségek, amelyek gyakran gyógyíthatatlanok, és évekig tartó, egyre dráguló kezelést igényelnek. A kor előrehaladtával a társbetegségek is szaporodnak, ezek következménye pedig a ritkán kívánatos polifarmácia.

 A bőségnek is megvannak a maga következményei. Az „ínség”, ami Sir William Beveridge (1879–1963) 1942-es listáján még élen járt a társadalmat fenyegető veszélyek között (betegség, tudatlanság, szennyezés és tétlenség  a következők a sorban), Nyugaton már nem probléma.  De a bőséggel jött az elhízás, annak minden következményével: cukorbetegség, mozgásszervi problémák, szívérrendszeri betegségek. Ezek, legalább részben, a gazdasági növekedés következményei. Az élelmiszeripar olcsón biztosít tömegesen gyártott, finomított ételeket. Mindezt csak súlyosbítja obezogén környezetünk. Olcsó és kalóriadús élelmiszerekkel vagyunk ellátva, ráadásul, ahova régen gyalog mentünk volna, most autóval vagy tömegközlekedéssel járunk. Egyre többen végzünk ülőmunkát, és még szabadidőnket is sokszor képernyő előtt töltjük. A kényelmes élet a vesztünket okozza.

A betegek elvárásai is meredeken emelkednek. Jól akarjuk érezni magunkat, hosszabb, boldogabb életre vágyunk – ezért is fordulunk orvoshoz. Tőle pedig kezelést várunk. Csakhogy a túlterhelt orvos és a túlzott elvárásokkal érkező beteg találkozója általában valamilyen gyógyszer felírásával ér véget, jóllehet az sokszor hatástalan.

Ott van továbbá az egészségipar. Az orvosi tevékenységet egy sor befolyásos óriáscég teszi lehetővé, amelyek termékeiknek és szolgáltatásaiknak piacot keresnek. Ez lehet előnyös is, de a cégek nagy részét csak a profi érdekli. Minél szélesebb a hatáskörük, minél több a betegség, a páciensek minél inkább igénylik a kezelést, annál nagyobb a nyereség. Ennek következtében a gyógyítás költségei feltartóztathatatlanul emelkednek, jócskán meghaladva fizetőképességünket.

Mindezen felül az orvostudományba vetett hit is megrendülni látszik. A kölcsönös bizalom, ami az orvos-beteg kapcsolat alapjául kellene szolgáljon, megfogyatkozott – részben az orvoslás esendőségének felismerése, részben az információk hozzáférhetősége, a betegek tájékozottsága miatt. Ugyanakkor sokan elveszettnek érzik magukat, amikor a szakorvosok számukra érthetetlen szakkifejezésekkel írják le az állapotukat.

Az irány, amit a nyugati orvoslás vett, még nem visszafordíthatatlan. Mindazt, ami hasznos és szükséges, elválaszthatjuk a nemkívánatos jelenségektől, s ami egykor hasznunkra volt, azzá lehet újra. De ehhez változásokra van szükség.



2017 Kidsnews | All rights reserved