Eltemették a Charlie Hebdo karikatúra miatt Samuel Paty történelemtanárt megölő terroristát


Solymosi Máté (19éves) - 12 hónapja

Tegnap Salazsi csecsen faluban eltemették azt a férfit, aki Párizs közelében októberben lefejezte Samuel Paty történelemtanárt, miután az Mohamed prófétáról készült karikatúrákat mutatott a diákjainak a szólásszabadságról tartott óráján.

Nehéz a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt tragédiáról írni. Amikor a tömeggyilkosság történt már voltam elég idős ahhoz, hogy a saját jogomon belelássak a dologba, a szüleim filterét megkerülve (nem mintha ebben az esetben nagyon eltért volna az olvasatunk). Borzasztó ami történt, lényegében élőben lekövetni az egészet pedig teljesen új élmény volt. Hiába történtek hozzám sokkal közelebb az életemre sokkal inkább kiható dolgok már korábban is, a világválságból mit sem érzékeltem hat-hét évesen, ahogy az őszödi beszédet követő zavargásokról sem tudtam.

A terrortámadás oka a Charlie Hebdo által publikált muszlim (esetekben Mohamed) karikatúrák voltak, a tettesek tizenhét embert gyilkoltak meg, ebből kettő rendőrt. Az újság főszerkesztője is életét vesztette a támadásban. 

Lassan megkezdődik a terrortámadás hivatalos pere, így öt év után. Az újság az eltelt időben nem közölt karikatúrákat az iszlám prófétáról, de a per apropójából a legfrissebb címlapjukon újra lehozták a sok port kavart rajzokat.

Amikor ez a téma feljön szinte elkerülhetetlen, hogy valaki a képek önálló értékét felhozza. Felmerül a sajtó- és a szólásszabadságának a kérdése, illetve hogy mi a sajtó szerepe pontosan ilyen helyzetekben.

Mit nem lehet már lehozni egy cikkben, ami ugyan törvényes, de mégis több kárt hoz mint hasznot?

A karikatúra is egy sok veszélyt magában hordozó műfaj, hiszen nagyon könnyű ezekkel a túlzó ábrázolásokkal megsérteni a kifigurázott félt, arról nem is beszélve, hogy ezek sokszor káros sztereotípiákat erősíthetnek az emberekben.

És ha mindez nem lenne elég, akkor ott van még a fanatizmus is, ami erős ellentétben áll bármilyen paródiával vagy tükörbenézéssel.

Amikor rákerestem a karikatúrákra a 20-ik találatként egy ‘Je ne suis pas Charlie’ feliratú képet találtam, ami egy olyan cikkhez vezetett, aminek az első két bekezdése arról szólt, hogy a Charlie Hebdo egy iszlamofób, rasszista újság, ami most újra lehozta ezeket a rossz szájízű, blaszfemikus képeket.

Ezt követte csupán a terrortámadás leírása – azé a terrortámadásé ami 17 életet követelt.

Az ilyen cikkírást – bár nem feltétlenül csak hamis információkat tartalmaz – rosszszándékúnak és károsnak gondolom.

Amikor a fókuszba helyezett információ nem maga a terrorcselekmény, hanem a kiváltó ok, akkor kimondatlanul is azt közlöd az olvasóval, hogy az áldozatok igazán számíthattak volna erre, illetve hogy maga a terrorcselekedet nem is volt talán olyan elítélendő – ez egyfajta áldozathibáztatás.

Az író feltételezi, hogy ha valami történt annak megmagyarázható, megalapozott oka van, és hogyha az elkövetőknél ezt nem találják meg, akkor az áldozatra hárítják a felelősséget. 

Hogy hozzak más jellegű példát is: szexuális erőszak esetében az áldozat kinézetét, ruházatát kiemelni hasonló érzéketlenség, ami szintén nem vezet sokra.

Azért nehéz erről jól írni, mert tényleg könnyedén meglehet, hogy a rajzok iszlamofóbok. Én nem találtam meg normális minőségben az eredeti képeket, így nem tudom megítélni, hogy helytálló-e az állítás. Többek között ezért sem mondhatom, hogy a Charlie Hebdo-t nem lehet kritizálni – erre is gondolok, amikor arról írok, milyen nehéz dolga van ilyenkor egy cikk megfogalmazójának.

Hogyan beszélünk motivációkról anélkül, hogy kifogásokat prezentálnánk? Hogy kritizálunk úgy, hogy ne tűnjünk támadónak és érzéketlennek? Nem véletlenül foglalkozik keveset a kidsnews.hu a mindennapi politikai hírekkel. 

Már jó ideje készül ez a cikk. Nem sikerül valahogy befejezni, mindig van plusz egy gondolat. Ahogy viszont telik az idő újra és újra egyre nagyobb aktualitása lett a témának. A képek újralehozatalát követően a Charlie Hebdo szerkesztőségét ismét megfenyegették, egy tanárt pedig – aki a CH példáján keresztül szemléltette a szólásszabadságot – meggyilkoltak Franciaországban. Az esetnek Hollandiában is volt visszhangja, ahol egy iskolai tanárt, az iskolában kiállított karikaturikus rajzáért egy munkatársa megfenyegette – illetve inkább felbújtotta a muszlim diákjait ellene. A megfenyegetett tanár ezután egy héten keresztül bujkált, a felbujtót később letartóztatták.

Éles feszültségek vannak a világban. Egyre több helyen nyer teret az extremizmus rengeteg különböző formája, mindeközben pedig a klímaváltozást fenyegetést jelent a fajunk fennmaradására.

Nehéz nem elveszteni minden reményt. A világ rosszabb most talán, mint valaha volt. Társadalmi egyenlőtlenség, klímaváltozás, az extremizmus milliónyi különböző fajtája – mind hatalmas problémák, melyeket lehetetlen felszínen, egyesével kezelni. Teljes, rendszerszintű változásra van szükség, amihez azonban nekünk is meg kell változnunk. Több, mint 7 milliárd ember él a Földön, mindannyian egészen mást akarunk.

Azonban hogyha az emberi faj fennmaradása forog kockán, akkor mindnyájunknak rendesen végig kell néznünk az életünkön és meg kell próbálnunk elindulni egy jobb irányba.

Nem tudok lezárást írni. Ez a cikk most csak így félbeszakad, ha elmondtam mindent amit akartam, ha nem.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is



Forrás:

MTI

2017 Kidsnews | All rights reserved