Így tanuljuk a szerelmet? – Karafiáth Orsolya legalább nem félt megmutatni


Kermit (17éves) - 10 hónapja

Közhely, de a letöbbünknél az első felvilágosító óra tizenkétévesen már későn érkezik, és nem mellékesen legjobb esetben is a nemiszervek felépítésről, a biológiai érés folyamatáról esetleg a nemi betegségek elkerüléséről és védekezés fontosságáról beszél. De semmi olyanról, amit megkérdeznénk, ha be mernénk vállalni az osztály előtt.  

Hogy milyen az első alkalom? Mit fogunk érezni? Hányszor lehetek szerelmes? Milyen egy szerelmi csalódás?  Hogyan szedjem össze a bátorságom, hogy megmondjam mit akarok, és mit nem.

Szülők pedig, ha bele is kezdenek a témába általában feszengve, dadogva, nyögvenyelősen beszélnek valamiről, ami természetes, és az életünk része. Ilyenkor a legtöbben arra gondolunk, milyen jó lenne ha olyanok lennének a felnőttek az életünkben, akik mernek és tudnak beszélni a botlásokról, hogy milyen volt belezúgni „Jenőbe, Gézába, Mártonba”… , mennyire vér ciki volt találkozni és kvázi vakrandizni tíz évvel később a tizenévesként istenített MÉRNÖKKEL, akiért meg akartak halni gimnazistaként.

Milyen szakítani? Mert bizony legtöbben nemet mondani sem merünk, hiszen valahol mindenkinek jó érzés „ha kellünk valakinek”, mert ott a kérdés: Mi van, ha másnak majd nem kellünk? Mi van, ha más – esetleg pont az, aki nekünk kellene- majd nem akar minket?

Nagyon szeretem a magyar kortárs szerzőket, Karafiáth Orsolyától pedig mindig szívesen olvasok, mert előszeretettel tart tükröt önmagának, esendőségének és hibáinak. Felvállalva mindent, ami ő maga és még annál is többet és ezzel eléri, hogy ne az írót, költőt, zseniálisan éleslátó publicistát lássam benne, hanem az embert, aki a hibáival együtt szerethető.

Legutoljára a Szírént olvastam tőle, amely néhol groteszken humorosan meséli el terápiáját, a függőségnek a történetét, amelyet a szerző nyíltan vállal. Ezért amikor megláttam a szerkesztőségi felületen a könyvet, főszerkesztőnk rövid megjegyzésével: Karafiáth ezzel a könyvvel minden kamasz „jó fej nagynénje lesz” azonnal lecsaptam rá, de csak akkor értettem meg mit akart mondani a megjegyzés, amikor a könyv sokadik oldalánál tartottam.

Mert, ahogy a párkapcsolati szerencsétlenkedések boncolgatásban örökbecsű klasszikus filmsorozat főszereplőjétől tudjuk. „ Carrie Bradshaw tudja milyen a jó szex, vagy nem fél megkérdezni”. Nos ezúttal ugyan

Karafiáth Orsolya kalauzol bennünket szerelmi élete csetléseibe- botlásaiba, de ezen felül tényleg elmond mindent, amit félnél megkérdezni.

Visszatekintve lamentál velünk közösen vajon csak pillanatnyi őrület volt, ami beszippantotta, vagy egy pillanat, amivel nem élt és így elszállt, hogy soha ne térjen vissza.

RÉSZLET A KÖNYVBŐL

Megmutatva a sebeket, amelyeket szerzett, de mindezt nem úgy, hogy galád, csalfa csábítóit okolná, hanem végig saját megéléseire és döntéseire koncentrál. Megmutatja milyen nehéz szakítani még akkor is, ha tudod, hogy egy másik városban másnak az ígérete vár. Megmutatja, hogy minden szerelem más, de egyik sem végleges és kizárólagos, mert a helyzetek, a helyszínek, az emberek mind változnak, csak mi magunk vagyunk a megéléseinkben fixen. Így valójában önmagunkra, és a saját érzéseinkre kellene figyelnünk az élet labirintusában.

De ne legyünk nagyon szigorúak önmagunkkal, mert a legfontosabb, hogy merjük élni az életünket és ha hibázunk egy jót röhögni rajta, már ha túl vagyunk a darabjaink összevakarásán.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved