Magányos farkasok? – Szeparációs szorongás a kutyáknál


Tigirl (16éves) - 5 hónapja

Karantén, home office, nyári szünet, új iskolaév, aztán őszi szünet… Kész káosz lehet egy kutyusnak, hol itthon van a gazdi, hol nincs. Ez a rendszertelenség és bizonytalanság sajnos könnyen vezethet szeparációs szorongáshoz, de nem kell megijedni, van megoldás. Új cikkünkben ezt a viselkedészavart járjuk körbe, és adunk tippeket a kezelésére.

Ahogy a legtöbb kisgyerek kivágja a hisztit az oviba szoktatáskor, úgy a kutyáknál is előfordulhat, hogy nehezen tudnak elszakadni a gazditól. Azonban a lurkók előbb-utóbb megszokják az új helyzetet, és idővel már elköszönés nélkül szaladnak játszani.

Ha viszont kiskedvencünk depresszióba esik, bekakil a lakásba, szétkaparja a virágoskertet, szökni próbál, és délután rendszeresen jönnek át a szomszédok panaszkodni, hogy egész nap a kutya vonyítását kellet hallgatniuk, akkor valószínűleg tényleg szeparációs szorongásról beszélünk.

De mégis miért alakul ki?

A legtöbbször a probléma a tisztázatlan szerepekből ered, amikor is a kutyus úgy érzi, falkavezérként az ő feladata védelmezni a családot, így amikor a védelmezendő személyek lelépnek a suliba vagy a munkába, a kutya összezavarodik, stresszes lesz, olykor bepánikol.

Ha nem tudatosítjuk benne már a kezdetektől fogva, hogy mi vagyunk a vezérek, folyamatosan magunk mellett tartjuk, babusgatjuk és totálisan elkényeztetjük, csak növeljük a viselkedészavar kialakulásának esélyét.

Tehát ha kicsi korban kezdjük az egyedüllétre szoktatást, a magunk dolgát is megkönnyítjük. Rengeteg türelemmel, nagyon lassan, fokozatosan tanítsuk meg a kutyát egyedül lenni:

Tanítsuk meg neki a “Marad!” vezényszót.

Gyakoroljuk vele úgy, hogy elhagyjuk a látószögét, majd mondjuk ki akkor is, amikor a lakásból távozunk. Ezáltal a hierarchiát is megerősítjük, illetve “feladatot” adunk a kutyának.

Alakítsunk ki neki egy kis kuckót, ahol az eb biztonságban érzi magát – így ha esetleg elkezdene szorongani, csak bevonul a kis szentélyébe, és megnyugszik. (A menedék kialakításáról és a kutyus hozzászoktatásáról itt olvashatsz)

Először úgy hagyjuk magára a kutyát, hogy a lakásban maradunk, de ő nem lát minket, aztán szoktassuk hozzá, hogy kimegyünk az ajtón. Kezdjünk néhány perces távolléttel, aztán szép lassan növeljük az időtartamot, amíg el nem érjük a választóvonalat, a 40 percet. A legtöbb kutyáknál ennyi idő alatt már jelentkeznek a stressz tünetei, ha viszont a mi kedvencünk nyugodt maradt, akkor vállon veregethetjük magunkat, és legközelebb már kicsit nagyobb mértékben növelhetjük a magányosan töltött időt.

Ha teljes extázisban van a kutya visszatérésünkkor, valószínűleg szoronghatott a távollétünk alatt. Ez esetben se kezdjük el babusgatni, hanem hagyjuk lenyugodni, és csak azután üdvözöljük egy egyszerű simivel. Távozáskor és érkezéskor is legyünk csendesek, és maradjunk nyugodtak, ne legyünk partnerek a kutya ugrándozásában. Ezzel azt tudatosítjuk benne, hogy nem történt olyan egetrengető esemény, aminek ennyire meghatározónak kellene lennie.

Nagyon fontos, hogy ne büntessük a szorongó kutyát! Azzal csak rontunk a helyzeten.

Van néhány egyszerű trükk, amivel segítjük kedvencünket a stressz feldolgozásában:

  • Vigyük el egy hosszú vagy intenzív sétára, mielőtt otthon hagynánk, így a távollétünk alatt inkább pihenni fog, mint aggódni.
  • Szerezzünk be neki játékokat, amivel el tudja foglalni magát. Sok esetben a rombolást az unalom váltja ki az állatból, így ha valami kihívás elé állítjuk amíg mi elmegyünk, sokkal kisebb eséllyel jut eszébe rosszalkodni vagy szorongani.

Azonban minden praktika ellenére is a kutya mégiscsak társas lény, így ha egy mód van rá, ne hagyjuk egész napra egyedül.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved