„Szájber gyerek kérjél bocsánatot” – példák, jog és erkölcs cyberbullying témában


Poscher Dominik (21éves) - 9 hónapja

A különböző bántalmazási formákkal, illetve azok jogi és erkölcsi következményeivel foglalkozó kétrészes cikksorozatunkban ezúttal a cyberbullying, vagyis az internetes zaklatás kerül terítékre. A mostanáig beazonosítatlan hatalmukat, lazaságukat és menőségüket az iskolákban, házibulikban, utcákon demonstráló egyének után tehát most jöjjenek a mesterség még nagyobb babérokra törő élharcosai, akiktől aztán nem lehet elvenni, hogy ne küzdöttek volna meg a piramis alján lévő helyükért. Ők lennének az internetes zaklatók, akiknek a tevékenykedését a következőképpen lehetne összefoglalni:

Billentyűzetet ragadnak ➡a billentyűzet ragad a mocsoktól

A kérdéskört persze nem lehet ilyen könnyen megragadni, ezért legjobb lesz, ha őket is kivesézzük, és végig vesszük a folyamatot több szemszögből. Ehhez ismételten különböző kitalált eseteket hoztunk el, melyek elemzésében dr. Magyar Erika volt segítségünkre.

Két 15-16 éves lány készít egy szelfit, amin éppen cigarettáznak. Az egyikőjük megkérdezi, hogy kiteheti -e Instagram storyba, mire a másik nagy illumináltságában rögtön az áldását adja. Ugyanő másnap görgeti a strorykat végig, majd meglátja a képet. Rögtön pánikba esik, ugyanis a követői között vannak a szülei is, akik elől eddig titkolta a dohányzási szokásait. Gyorsan megkéri a barátnőjét, hogy törölje a képet, az meg is teszi, de már késő. A szülők nagyon kiakadnak rá, de a lány is kérdőre vonja a barátnőjét, hiszen már számtalanszor szóba került, hogy nem kerülhet ki róla cigis kép.

Tehet feljelentést a lány, arra hivatkozva, hogy az engedélye nélkül kikerült róla egy kép?

Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben feljelentést tenni célravezető lenne, valószínűleg el is utasítanák azt. A feljelentéssel mélyülne az ellentét a két lány között, és a szülőkkel való konfliktusra sem adna választ.

Azt gondolom, hogy amennyiben a két család nem tudja tisztázni egymás között ezt a helyzetet, érdemes lenne egy resztoratív konfliktuskezelési technikát alkalmazni, amelynek az adott helyzet megoldásán túl lehet eredménye, hogy az érintettek családterápia mellett döntenek, amely segítheti a szülő-gyermek kommunikációt, a két lány között pedig segítene elsimítani a történteket.

Egy illető egy másik személy közzétett képei alá rendszeresen ilyen jellegű kommenteket fűz: „Tetszik ez és az a testrészed, ezt és azt csinálnám vele.”

Amennyiben ez rendszeresen vagy tartósan történik, olyan mennyiségben és módon, hogy az már a sértettet korlátozza a mindennapi életmódjában, megkeseríti az életét, zaklatás miatt eljárás indítható, amely 1-3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő.

A másik személy névtelensége sok esetben az áldozat félelemérzetét erősíti, hiszen kiszámíthatatlanná teszi a felbukkanását és bár online történnek a sértő megnyilvánulások, a sértettben egy idő után kialakulhat a félelem attól, hogy a másik követi, figyeli, hogy fizikai térben is folytatja a támadást. Ezek a magatartások komoly lelki rombolást tudnak végezni, ezért is fontos, hogy mielőbb egyértelmű visszajelzés érkezzen, valamint, hogy az áldozat kapjon megfelelő támogatást családtól, barátoktól, hatóságoktól.

A megjegyzés kapcsán mindig a címzett dönti el, hogy számára mi elfogadható és mi sérelmes és terhes.

Talán az életkor lehet még érdekes ebben a kérdésben. Ha ugyanis mindezt 14 év alatti sértettnek mondja egy felnőtt férfi, függetlenül attól, hogy az tetszik-e a gyermeknek, a szülőnek reagálnia kell erre, hiszen komoly bűncselekmények (gyermekbántalmazás, erőszak, gyermekrablás…) előzhetőek meg ezáltal. De 18 év alatti gyermekünk internethasználatára is legyen rálátásunk, amely bizalmon alapul. Szülőként fontos, hogy olyan kapcsolatot alakítsunk ki gyermekünkkel, amely a bizalmon alapul és hogy a gyermek tudja, hogy ilyen helyzetben is fordulhat hozzánk.

A fentihez hasonló zaklatás megítélése privátban vs. kommentben, azaz bárki által láthatóan más megítélés alá esik?

A becsületet sértő kijelentés súlyában lehet különbséget tenni, hogy azt ki látja. Megalázó az áldozat számára, ha valaki a testrészeiről és arról beszél a közösség szeme láttára, hogy mi mindent tenne vele. Azt gondolom, hogy az ügy egyedi elbírálásában tehető különbség.

De a legnagyobb különbség abban van, hogy az áldozat számára mekkora szégyenérzetet okoz. És alapvetően a probléma az, hogy mindezért az áldozat érez szégyenérzetet és nem az, aki a kijelentéseket teszi. Miért? Mert a közösség tagjaitól hallgatólagosan támogatást kap.

Vele együtt nevetnek az áldozaton, akiről a közösség minden infó nélkül kiállította a bizonyítványt, hogy „minek ment oda”. A közösségnek egyként kellene fellépnie ezekben a helyzetekben, és a zaklatót elítélni a kijelentéseiért és megvédeni az áldozatot anélkül, hogy benne keresnék az okokat. Semmi sem elfogadható indok más megalázására. A jog reagálhat a zaklató magatartásra, elítélik az elkövetőt, talán jó esetben előírják számára, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot ugyanazon a platformon, ahol a sérelmeket közzétette, de ez mennyire állítja helyre az áldozat sérelmeit?

Elolvassák-e ugyanazok a személyek, akik korábban együtt nevettek rajta? Emlékeznek-e, hiszen hónapok telnek el addig? Az áldozat emlékszik és neki évekig is dolgoznia kell ezzel a sérelemmel.

Kamuprofilos tevékenykedés (zaklató kommentek, üzenetek).

A cselekmény megítélésére szerintem nincs hatással, a kérdés inkább az, hogy megtalálható lesz-e az adott személy. Amiben lehet bízni talán, hogy a kamu profilok elszaporodásával az én tapasztalatom az, hogy a tudatos internetező felismeri és kevésbé ad alapot az ilyen profiltól származó kijelentéseinek. Ettől még a sérelem, az sérelem marad.

Egy baráti összejövetel alatt miközben valaki kimegy a mosdóba, a telefonját az asztalon felejti. A többiek kapnak a lehetőségen, és kiírják az idővonalára (az ő profiljával, vagyis az ő nevében), hogy „b.zi vagyok”. A posztot sokan látják, mielőtt törölné azt.

Amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg, becsületsértésnek minősülhet, amely ellen eljárás csak magánindítványra indulhat és büntetési tétele 1 év szabadságvesztésig terjedhet. A becsület csorbítására alkalmas minden olyan, mással szembe használt kifejezés, amely az emberi méltóságot sérti.

Történhet szóban, írásban, nyomtatvány útján, rajzos ábrázolással stb., amely rendszerint durva általánosítás formájában kifejezett becsmérlő, megvető, megszégyenítő, lealacsonyító értékítéletet tartalmaz. Történhet közvetlenül vagy közvetett módon, feltételes módban, gyalázkodva, kérdés formájában, példázatként, tréfaként, anekdotába burkolva, durva szitkozódással, káromkodva, humorosan vagy tárgyilagosan, illetve annak tűnő előadásmóddal.

Vonatkozhat a sértett szellemi képességeire éppen úgy, mint a testi és lelki adottságaira. Közömbös, hogy a kifejezés a sértett jelenlétében vagy távollétében történik-e.

Az iskolában valaki alól mindennap kihúzzák a széket. Az akciót szokásszerűen lefilmezik, és készítenek belőle egy montázsivdeót, amely futótűzként terjed az osztálytársak között.

Ebben az esetben az áldozat folyamatos vegzálása, zaklatása tipikusan az iskolai bullying körébe tartozó magatartás.

Büntetőjogilag több bűncselekmény is megvalósulhat (zaklatás, becsületsértés, testi sértés kísérlete…). Az elkövetők magatartása lehet társtettesi, de lehet részesi minősítés is.

Vizsgálják, hogy a sérelem okozásában mire terjedt ki az elkövetők szándéka, volt-e esetleg közöttük, aki igyekezett enyhíteni a sérelem mértékét, vagy épp ellenkező irányba hatott a magatartása. Aki a képet közzéteszi, a rágalmazás, illetve becsületsértés tényállását is megvalósítja. Minezzel sérül az áldozat emberi méltósághoz, kép- és hangfelvételhez való joga is, így a büntetőeljárás során polgári jogi igény is előterjeszthető, vagy ezen sérelem orvoslása érdekében polgári per is indítható. Amit azonban az adott ügyön túl érdemes kiemelni, az az iskolai bántalmazás természete. Az, hogy gyerekek egymással ilyen jellegű magatartást megtehetnek, az iskola és a közösség tehetetlenségén, hallgatólagos elfogadásán alapul és abból táplálkozik.

Így ezekben az esetekben azon túl, hogy a bántalmazásnak mielőbb véget kell vetni, elengedhetetlen, hogy a közösséggel (osztály, iskola, tanárok, diákok, szülők közössége) is foglalkozzunk.

Amennyiben a közösségben sikerül szemléletet formálni és elérni, hogy ezekben az esetekben, sőt a legalapvetőbb bántalmazási formáknál (mint a gúnyolódás, kiközösítés) is elutasítás érkezzen a közösség tagjaitól, azzal megelőzhetőek ezek a sérelmek. A bántalmazás csak az azt elfogadó közösségekben nyerhet teret és terjedhet. Kiemelni a diákokat nem jelent megoldást, mások lépnek bele a szerepeikbe (áldozat/elkövető). A megelőzés és közösségépítés a hosszútávú megoldás.

Végezetül a Schwechtje Mihály rendezésével készült, 2018-as, Remélem legközelebb sikerül meghalnod : ) című filmből hozunk egy példát. Így aki még nem látta a filmet, de (nagyon helyesen) tervezi megtekinteni, annak itt köszönnénk meg a részvételt, illetve emlékeztetnénk arra, hogy a bullyingolók hatalmát, lazaságát és menőségét az elmúlt pár percben sem sikerült azonosítanunk, de amint annak nyomára bukkannánk, egy közlemény formájában tájékoztatjuk a nagyérdeműt.
Most pedig jöjjön akkor az eset:

Egy srác szerelmes az osztálytársnőjébe, neki viszont az újonnan érkező tanár tetszik. A fiú mindezt felismerve a tanár nevében kezd el üzengetni a lányak, aki videochat közben le is vetkőzik a kedvéért. A lány végül egy másik osztálytársával jön össze, ezért a srác bosszúból szétküldi a lementett meztelenkedést (természetesen névtelenül). Jönnek a trágár kommentek, amiben mindennek elhordják. Ezek annyira durvák, hogy a lány öngyilkosságot kísérel meg.

Ez egy nagyon összetett cselekmény. Közvetlenül a lány és a tanár is áldozata az ügynek, míg családjaik és azok, akik mindezt látták, szintén közvetlen áldozatai lehetnek.  Korábban már írtunk a sextingről (itt és itt), mint a cyberbullying egyik formájáról. Online zaklatásnak nevezzük a zaklatás azon formáját, ahol az internetet vagy más telekommunikációs eszközt használnak ahhoz, hogy egyének, csoportok vagy szervezetek ellen zaklató jellegű cselekedeteket kövessenek el.

Személy elleni online zaklatás az alábbi magatartásokkal valósíthatóak meg, de attól tartok, a felsorolás nem lesz teljes, míg az internet fejlődése meg nem áll:

  • e-mail, chat, internetes oldalakon át küldött zaklató jellegű üzenetek
  • személyes adatok megszerzése, felhasználása (e-mail jelszó, bankkártya számok, egyéb személyes adatokhoz való engedély nélküli hozzáférés)
  • személyes adatok módosítása (adatok, képek, információk), ezáltal téves információk terjesztése az érintett személyről
  • hamis identitás használata – az áldozat identitását használják online tevékenységekhez (chat, vásárlás-kezdeményezés, bejelentkezés regisztrációs oldalakra), vagy az érintett személy nevében fals üzeneteket küldeni, vagy hamis információt terjeszteni a környezetnek
  • szexuális töltetű üzenetek, felhívások- kiskorúak zaklatása szexuális jellegű üzenetekkel
  • mobiltelefon használata zaklatásra (névtelen hívások, megfélemlítő, megalázó üzenetek ismételt jelleggel)

Így a fiúnak mind a lány, mind a tanár felé zaklatás miatt kell felelnie tettéért. Sok esetben meggondolatlanság, a helyzet komolyságának fel nem ismerése, a várható következmények súlyának előre nem látása is probléma. Ezek a helyzetek mély nyomot hagyhatnak az érintettekben és a közösségben is.

Így nagyon fontos, hogy a jogi válaszok megérkezésén túl a közösségi és egyéni igényekre, szükségletekre, fájdalmakra is reagáljunk. Adjunk lehetőséget a gyógyulásra és arra, hogy egy ilyen mély sérelmeket okozó helyzetet követően is legyen esély a közösség épülésére, a tanulságok levonásával a továbblépésre.

A resztoratív (helyreállító) módszerek erre adnak lehetőséget. A resztoratív szemlélet alapja, hogy nem a sérelem okozó személyét, hanem a tettét ítéli el, a személynek pedig lehetőséget biztosít a helyreállításra. Fiatalokról van szó ezekben a helyzetekben, akiknek fontos tapasztalat, hogy sérelmeikre, illetve hibáikra, felelőtlenségükre milyen válaszokat, megoldásokat kapnak.


Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

[1] Görgényi Ilona–Gula József–Horváth Tibor–Jacsó Judit–Lévay Miklós–Sántha Ferenc–Váradi Erika (2016):  Magyar büntetőjog – különös rész[Digitális kiadás.] Budapest: Wolters Kluwer Kft.. Letöltve:  (2020.12.13.)

2017 Kidsnews | All rights reserved