A Detroit: Become Human a quantic dream legfrissebb játéka.


Solymosi Máté (19éves) - 3 hónapja

A Detroit: Become Human a quantic dream legfrissebb játéka. A stúdió nagyon sajátságos műfajt dolgozott ki magának, döntésfókuszú, magasköltségvetésű játékaik leginkább interaktív filmeknek vannak szánva. Izgalmasak és tartalmasak, de nem igazán jelentőségteljesek. David Cage és csapata jól elvannak a saját szférájukban, csak remélem tudják, hogy nem ez a jövő.

A Detroit egy nagyon sokoldalú játék, mégis végtelenül egyszerű. A nem túl távoli jövőben járunk, a történet pedig az Amerikát ellepő humanoid robotok felkelését követi végig a szolgaságtól az egyenlőség kivívásáig – de persze csak ha összejön, mert ugye itt ez nem garancia.

A játék három párhuzamos történetet követ, melyek a világ és az androidok különböző oldalait, kapcsolatait mutatják be. Ott van Kara, a játék érzelmi központja, aki tulajdonosának lányát menti meg annak bántalmazásától; Connor, a játékban megjelenő fiktív cég (Cyberlife) új prototípusa, aki a deviáns androidok viselkedését próbálja kinyomozni; és végül Marcus, a történet főszereplője (és egyben a játék legkevésbé érdekes szála).

Nehéz a Detroitról írni, mert rengeteg dolgot tisztázni kell, hogy érdemben tudjunk a játékról beszélni. Szedjük tehát szét.Kettő cikket készítettünk a játékról. Az elsőben a karakterek történeteit fogjuk tárgyalni, a másodikban pedig a világról és a játék vezérelveiről fogok írni, végül pedig a Detroit komolyabb és apróbb problémáiról lesz szó.

Világ képekből

Kara története az androidok humanizálásáról szól. A kimenekített lánnyal alakult viszonya a fókusz, folyamatosan figyelnie kell rá a játékosnak, el kell őt látni, alvóhelyet kell biztosítani neki. Ez az egyetlen szál, ahol a karakter teljesen kiszolgáltatott és a legkisebb súlyú döntéseket hozza.

Én a legelső mentésemen nem váltam devianssá (nem törtem meg a programom) így Kara szála teljesen kiesett a történetből – a végkifejletem viszont pontosan ugyanaz lett.

Ezt Marcusról vagy Connor-ról nem lehet elmondani. Kara története egymásból nem igazán következő vinyettákból áll, bár persze tematikai kapcsolat van közöttük. A játék ezeken a különálló jeleneteken keresztül dolgozza fel az emberek és androidok viszonyait, árnyalja a képet, megmutatja a társadalmi csoportok különböző álláspontjait apró jeleken keresztül (nem véletlen, hogy a legegyüttérzőbb és segítőkészebb ember, akivel a szál során találkozunk fekete – egy ténylegesen finom és okos döntés, amivel egyébként nincs teletömve a játék) és hasonlók.

A Detroit világában nem minden fekete-fehér, bár meg kell hagyni, hogy nem múlik sokon. A sztori nem tesz kemény erőfeszítéseket az emberek oldalának bemutatására, abszolút az egyenlőség pártját fogja és bár próbál játszadozni a kérdéssel, mégis alapvetőnek veszi, hogy ezeknek a gépeknek öntudata van.

Ez nem feltétlen probléma, ha ezt a történetet akarjuk elmesélni, viszont a komplex kérdések tárgyalásának ellehetetlenítése mellett, a morális árnyalásban sem segít; végig a jó oldalon tudhatjuk magunkat még akkor is, amikor hibás döntéseket hozunk és veszélybe sodrunk másokat. Nincsen gonosz útvonal, csak sikertelen.

Connor története a játék fénypontja és a megjelenő Anderson nevű társunkkal való kapcsolat a legszórakoztatóbb a játékban. Az egész szál csak detektívklisék összeollózása, de nagyon igényesen van kivitelezve. Connor és Anderson szinkronszínészei pedig kiváló munkát végeznek, csak úgy ömlik ezekből az interakciókból a hangulat.

A nyomozói szekciók kellemesek és jó lehetőségeket adnak a játék morális kérdéseinek tárgyalására, bár mint már említettem ritkán megy bármire is ki.

Marcus szála a történet szempontjából az egyetlen, ami esszenciális, mégis ezt kedveltem a legkevéssé. Marcus nem egy túl izgalmas karakter, gazdájával való viszonya volt a történetének fénypontja, az pedig csak másfél fejezeten át tartott. Marcus vezeti az androidfelkelést, és bár a színésze neki is jó munkát végez, mégsem tud elég mély nyomot hagyni. A karakterek úgy beszélnek, mintha nem lenne más, aki az androidok élére állhatna, pedig minden fontosabb társunknak van legalább annyi karizmája és eltökéltsége, mint neki.

A három szálon keresztülfut az emberek el nem ítélésének gondolata. Ez a Detroit morális árnyalása, nem minden ember gonosz, vannak, akik az androidok oldalán állnak. Egyrészt érthető és könnyen elfogadható megoldás ez, másrészt eléggé lebutítja a problémákat és sokkal kevesebbet mond, mint amennyit szeretne, aminek szerintem a legnagyobb oka a választások tömkelege. A következő cikkben ennek a gondolatnak a kifejtésével kezdünk.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved