Január 17. – az első magyar csatahajó szomorú sorsa


kidsnews (127éves) - 9 hónapja

1914. január 17-én bocsájtották vízre az Osztrák–Magyar Monarchia zászlaja alatt az első magyar csatahajót.  A flotta büszkesége, a Szent István névre keresztelt, Tegetthoff-osztályba tartozó hadihajó pályafutása finoman szólva nem nevezhető dicsőségesnek.

De kezdjük az elején: a Szent István a Ganz-Danubius hajógyár akkor Magyarországhoz tartozó Fiumében lévő gyártelepén készült, és osztályának megfelelő magas harcértékű, erős és ütőképes hadihajónak minősült. Azonban hiába volt a fő lövegtornyokba 3 löveg elhelyezve, a hajótest torpedóvédelmi hiányosságai már akkor is szembetűnőek voltak.

A legnagyobb problémát nem is a páncélzat hiánya, hanem a torpedóvédelmi rekeszek szélessége jelentette, ami a korabeli német hadtechnikai szakértők által tanácsolt 4 méter helyett helyenként mindössze 1,7 méter volt, de a legszélesebb részeken sem volt nagyobb 2,5 méternél. A torpedórekeszektől 1 méterre tervezett szénraktárak, és azok 9 mm-es válaszfala sem adott okot elbizakodottságra. 

A nyilvánvaló konstrukciós hibák mellett további kockázatot jelentett, hogy a gyár eddig csak torpedónaszádokat, illetve rombolókat épített, ráadásul a nagyhajók építésében gyakorlatlan munkásoknak még a gyár egyidejűleg zajló átépítési munkálatai miatti káosszal is meg kellett küzdeniük.

A hajó ünnepélyes vízrebocsátására Ferenc József legyengült állapota miatt nem ment el, Ferenc Ferdinánd főherceg pedig a magyarokkal szembeni állítólagos ellenszenve miatt nem fogadta el a meghívást, így a koronát végül Mária Terézia főhercegnő képviselte.

A hajó vízrebocsátásakor a jobb oldali horgonyt le kellett engedni, hogy elkerüljék a díszvendégeket szállító gőzhajóval való ütközést, azonban a horgonylánc szemeit nem illesztették megfelelően, és a leengedéskor elszakadt és súlyosan megsebesített két munkást.

Az ütközést végül a a kormánylapátok erőteljes elfordításával sikerült elkerülni, amitől viszont a Szent István kis híján a Tegetthoff nevű testvérhajójának ütközött.

A vízrebocsátás után az építési munka csaknem harmada még hátra volt, amit a legkülönfélébb nehézségek kísértek, ezért a hajót csak további másfél év után vehette használatba a haditengerészet.

Közben a Szent István kéményeit az eredeti tervekhez képest megnövelték, és új platformot építettek rá, amivel a hajó súlypontját tovább emelték ésb tovább rontották annak átlagosnál eleve rosszabb stabilitását és manőverező képességét.

Az átadása utáni három évben a hajó csak 54 napot töltött a nyílt tengeren, azt is többnyire járőrözéssel. A legtöbb harci tapasztalatot a hajó légvédelmi tüzérsége szerezhette, az állomáshelyéül szolgáló pólai támaszpont elleni 80 olasz légitámadás során.

1918. június 10-re virradó éjszakájára Horthy Miklós ellentengernagy, a monarchia flottájának parancsnoka utasította az osztrák-magyar flotta megmaradt és bevethető csatahajóival egyetemben az addig a kikötőben veszteglő Szent Istvánt, hogy intézzen támadást az Otrantói-szorosban felállított antant tengerzár ellen. A teljes sebességgel haladó flottát az olasz haditengerészet a füstjéről kiszúrta, és két torpedó szállító motorcsónakkal megközelítette és kilőtte a Szent Istvánt.

A csatahajó alacsony vízkiszorítása és magas súlypontja miatt már pár perccel a becsapódásokat követően az oldalára fordult, majd fejjel lefelé a hullámsírba süllyedt.

A Szent István elsüllyesztését fotókkal, és a világon elsőként filmfelvétellel is megörökítették. Így elmondhatjuk, hogy az első csatahajónk rövid pályafutása alatt ugyan nem sikerült kézzelfogható eredményt felmutatnia, de léte mégsem volt teljesen hasztalan, mivel süllyedése páratlan kordokumentumot adott az utókor számára. 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved