január 2. – több, mint 10 000 főt letartóztattak az USA első vörösüldözésében


kidsnews (127éves) - 3 hónapja

Az első világháború során és az oroszországi kommunista forradalom következtében az Egyesült Államokban egyre nőtt a bizalmatlanság a forrongó külvilág különböző, részben ellenséges politikai rendszereiből érkező bevándorlókkal szemben. Az országba áramló németek, oroszok, írek, olaszok és mindenféle nemzetiségű zsidók között kommunisták, kémek és egyéb „felforgatók” ténykedését sejtették.

A néhány generációval előbb érkezett „igazi” amerikaiak attól féltek, hogy a bevándorló idegenek anyaországi politikai kötődésük és etnikai hovatartozásuk révén fenyegetést jelenthetnek a nemzet egységére.

A közéletben és elsősorban a tehetősebbek körében feltámadó aggodalmak középpontjában a kommunisták álltak, mert az 1917-es orosz forradalom és az azt követő események világszerte nagy lökést adtak a munkásmozgalomnak, és a kommunista és anarchista nézetek egyre népszerűbbé váltak a munkások körében. Az 1919 februárjában, Seattle-ben tartott általános sztrájk a munkaügyi nyugtalanság új fejleményét jelentette.

Miután olasz anarchisták – egy Luigi Galleani nevű agitátor követői – szervezkedése nyomán áprilisban és júniusban levélbomba merényleteket hajtottak végre a politikai és gazdasági elit több tucatnyi prominens tagja ellen, az aggodalmakat sokan megalapozottnak látták, és nagyszabású hatósági razziák és média-támadások indultak az országba frissen érkezett bevándorlók ellen.

Az 1919. június 2-ai második robbantási hullámban a galleanisták a korábbinál sokkal nagyobb csomagbombákat küldtek nyolc amerikai városba, melyek egyike megrongálta A. Mitchell Palmer akkori legfőbb ügyész washingtoni otthonát.

A merényletek célpontjai kivétel nélkül megmenekültek, de két halálos áldozata és számos sebesültje így is volt a támadásoknak, köztük a címzettek rokonai és kollégái, alkalmazottai.

Az ország vezetői és a közvélemény jó része joggal érezte magát veszélyeztetve, amit a média is tovább erősített, ezért a hatóságoknak tenniük kellett valamit a tömeghisztéria elkerülése érdekében.

A főügyész már évekkel korábban figyelmeztetett a bevándorlók jelentette kockázatokra, és az ellene végrehajtott támadások (már az áprilisi levélbombákból is kapott) nyomán akcióba lépett, és az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma egyik vezetőjeként, Wilson elnök támogatása mellett ellentámadást indított a feltételezett baloldali felforgatók elfogására.

A „Palmer Raid”-ként elhíresült akció sorozat lényegében egy hajtóvadászat volt 1919 novemberében és 1920 januárjában a feltételezett baloldali felforgatók rajtaütéssszerű elfogására és letartóztatására, melynek kiemelt célpontjai olasz és kelet-európai bevándorlók és vélt vagy tényleges anarchisták és kommunisták közül kerültek ki.

Az amerikai vörösüldözés első hullámának a Palmer Raid 1920 január 2-i razziája volt a csúcspontja, amikor becslések szerint egyetlen nap alatt több mint 30 amerikai városban legalább 3000 főt letartóztattak.

Az elfogottak közül több mint 500 főt a kihallgatásukat követően ki is toloncoltak az Egyesült Államokból, de 3500-an még hónapok múlva is hatósági őrizetben voltak.

Hamarosan fény derült azonban a tömeges letartóztatások elnagyolt és részben alaptalan voltára; a minisztériumban bekövetkezett személyi változások következtében az 10 000 feletti letartóztatásból több, mint 2000-et jogszerűtlennek találtak, és az elnök már 1920 áprilisában arra kérte Palmert, hogy

„ne engedje, hogy az ország mindent vörösben lásson”.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

en.wikipedia.org

2017 Kidsnews | All rights reserved