A Károlyi-kormánnyal szemben sok eset kapcsán kerül elő az alkalmatlanság vádja. Példaként említhetők az 1918. november 13-i belgrádi fegyverszünetet követő történések, amikor a román, szerb és csehszlovák seregek benyomultak hazánk területére annak ellenére, hogy az antant vezetői Belgrádban garantálták a kialkudott fegyverszüneti vonalak sérthetetlenségét.
Az mellett, hogy az antant vezetőinek hozzáállása kapcsán is felvetődnek jogos kérdések, a mai napig értetlenség övezi a Károlyi-kormány konfliktuskerülő magatartását.
Attól tartva, hogy a fegyveres konfliktus rontaná Magyarország pozícióit a későbbi béketárgyalásokon, és mondván, hogy az újonnan elfoglalt területek majd úgysem képezik a békeszerződés tárgyát, sokáig tétlenül néztük a szabadrablást.
A Károlyi-kormány sajnos ezúttal is rosszul mérte fel a helyzetet, mivel a cseh és román kormány azonnal megkezdte saját közigazgatásának kiépítését a megszállt területeken, bebiztosítandó az önhatalmúlag elfoglalt területek feletti fennhatóságot, és újabb érvet szolgáltatva magának a béketárgyalásokra.
A ritka kivételek egyike Balassagyarmat volt, ahová a Cseh Légió „antant utasításra” hivatkozva 1919. január 15-én vonult be, és a Felvidék elfoglalása során bevett „megszállási rendnek” megfelelően elfoglalta a város stratégiailag fontos épületeit, mint a posta, a vasútállomás és a laktanya, majd kimondta a terület „önkéntes” csatlakozását az új államként létrejövő Csehszlovákiához. Ennek megfelelően gyorsan le is cserélték a közintézmények magyar feliratait, zsupánt állítottak az Ipolyon túli területek élére, és tekintetüket már az előttük heverő Miskolc és Gyöngyös szénben gazdag iparosodott vidékeire szegezték.
A Balassagyarmati lakosokat azonban kemény fából faragták, és a várost addig vezető Rákóczi István kormánybiztos és a helyi tisztviselők megszervezték az ellenállást és szövetkeztek a város visszahódítására, jobban mondva a cseh hadsereg kiverésére.
Január 29-én a város lakosai elővették rejtegetett fegyvereiket, és a kormánybiztos által segítségül hívott – Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosok vezette -, Magyarnádor mellett állomásozó magyar katonai erőkkel közösen megkezdték a város visszavételét, támadást indítottak a laktanya ellen.
Délután a csehek parancsnoka, Augustin Lauka halálát követően a cseh katonák visszamenekültek az Ipoly folyó másik oldalára és kitűzték a laktanyára a fehér zászlót. A térségben később is voltak még hadiesemények, de valószínűleg a csehszlovák hadsereg részben a balassagyarmati tapasztalatok miatt nem lépte át többé az Ipoly természetes határvonalát, és inkább a Felvidék megtartására koncentrált.
„Az Országgyűlés fejet hajt Balassagyarmat lakóinak és védőinek az 1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja. 2. § Az Országgyűlés Balassagyarmat városnak a „Legbátrabb Város” („Civitas Fortissima”) címet adományozza.”
(Részlet a 2005. évi XXXIX. törvénycikkből)
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a Twitter-en és most már a YouTube-on is.
Megosztás:
