Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök ténykedése, és 14 pontos békejavaslata nemcsak az első világháború utáni béketárgyalásokat befolyásolta, de az európai közvélekedésre és a nemzetközi jog alapelveire is hatással volt. Az Egyesült Államok azonban már korábban is próbálkozott az antant és a központi hatalmak közti mediálással. Washington jóval az USA hadbalépése előtt, 1916 májusában felajánlotta segítségét, majd még az év decemberében felszólította a harcoló feleket, hogy hozzák nyilvánosságra háborús céljaikat. De a szembenálló felek csak a nacionalista, imperialista érdekeket kendőzni igyekvő frázisokat küldtek az Államok vezetőjének.
A háborúban álló országok vezetői továbbra sem mérték fel tetteik, stratégiájuk súlyát, és megpróbálták hazájuk aktuális közvélekedésének és politikai frazeológiájának megfelelő köntösben eladni saját érdekeiket.
Első világháború, sebesültek Fortepan / Bindorfer Ferenc
Az antant szövetségesek a központi hatalmak által megszállt területek kiürítése mellett Lengyelország helyreállítását, az Oszmán Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia uralma alatt élő „kis nemzetek” felszabadítását, illetőleg Elzász-Lotaringia francia kézre juttatását jelölték meg céljukként. Az oroszországi forradalmi káoszból válaszoló, Lenin vezette bolsevikok voltak az egyedüliek, akik az azonnali békekötés mellett kötelezték el magukat. A kapott válaszok nem könnyítették meg Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök béke terveinek végrehajtását.
Alighanem az európai keményfejűségre válaszul született a wilsoni elvekként elhíresült 14 pontos békejavaslat, amellyel Wilson elnök részben új alapokra kívánta helyezni a nemzetközi jog és diplomáciai kapcsolatok alapelveit.
A szenátus és a képviselőház közös ülésén hirdette meg 1918. január 8-án, az I. világháború befejezése és Európa újjáépítése érdekében. Kongresszusi beszéde pontosan két hónappal követte Vlagyimir Iljics Lenin Dekrétum a békéről című rendeletét, amellyel Oroszország azonnali hatállyal kilépett a háborúból.
Első világháború, Skoda 30,5 Mörser mozsárágyú az olasz fronton Fortepan / Vogl Elemér
Az Edward M. House ezredes vezette mintegy 150 fős munkacsoport elemzésén alapuló amerikai dekrétum lényegi elemei közé tartozott, hogy a háborút lezáró béketárgyalások nyíltak és átláthatóak legyenek.
Kiemelték azt az óhajukat, hogy a háborús okok megszüntetésével igazságos és stabil béke jöjjön létre, amely megalapozza az országok és a világ hosszú távú biztonságát, valamint az erőszak és az önző agresszió megszűnését. Világos alapelvként fogalmazódott meg az a cél, hogy minden nép, népcsoport méltányos, egyenlő bánásmódban és szabadságjogokban részesüljön a nemzetek szimbiózisában.
Wilson elnök 14 pontja összefoglalva:
A titkos diplomácia megszüntetése
A tengeri hajózás szabadsága
A nemzetközi kereskedelem egyenlősége, a gazdasági korlátozások megszüntetése
A fegyverkezés csökkentése
A gyarmati igények pártatlan rendezése
A központi hatalmak által megszállt orosz területek kiürítése
Belgium szuverenitásának helyreállítása
A megszállt francia területek kiürítése, Elzász és Lotaringia Franciaországhoz csatolása
Az olasz határoknak a nemzeti elv alapján való kiigazítása
Az Osztrák–Magyar Monarchia népei autonóm fejlődésének biztosítása
Románia, Szerbia és Montenegró kiürítése, Szerbiának tengeri kijárat juttatása, a balkáni államok határainak a nemzeti választóvonalak szerinti átrendezése
Az Oszmán Birodalom alatt élő népek autonóm fejlődésének biztosítása és a Dardanellák megnyitása
Független, tengeri kijárattal bíró lengyel állam létrehozása
A nemzetek általános összefogása a politikai függetlenség és területi sérthetetlenség biztosítására
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a Twitter-en és most már a YouTube-on is
