Január 9. – hatvan éve kezdődött az egyik legnagyobb mesterséges tó kialakítása


kidsnews (127éves) - 9 hónapja

1960. január 9-én kezdődött el Egyiptomban a 3830 m hosszú és 111 m magas Asszuáni-gát építése, amelynek az alapjánál majdnem 1 km szélességűnek kellett lennie, hogy megtartsa a Nasszer-tónak elnevezett gigantikus víztározó 550 kilométer hosszú és néhol 35 kilométer széles, 132 köbkilométernyi víztömegét.

Építése során az ókori leletekben gazdag területről 24 nagyobb műemléket kellett áttelepíteni, de a legnagyobb bravúr mindenképpen az Abu Szimbelbe áthelyezett két 3200 éves sziklatemplom átköltöztetése volt, melyeket 30 tonnás kockákra vágtak és az eredeti helyszíntől csupán 180 méterre, 68 méterrel magasabban ismét összerakták.

Megépítésekor az egész szocialista blokkban ünnepelték az építészeti bravúrt, mely már csak a monumentálisával is hirdette a tervező szovjet mérnökök szellemi fölényét. A rendszer védett az árvizektől és a szárazságtól, lehetővé tette az öntözött területek időszakos ingadozásoktól mentes vízellátását a Nílus 2700 km-es hossza mentén, és szimbolikus jelentőséggel is bírt, mivel ez a folyó táplálta a klasszikus egyiptomi kultúrát, a modern civilizáció egyik legrégebbi bölcsőjét.

A gátnak és víztározónak köszönhetően a modern egyiptomi mezőgazdaság termelése közel 20 százalékkal növekedett, mivel a kedvező éghajlatú és kiváló termőtalajú területen egyes terményeket évente akár kétszer-háromszor is learathattak, és a szállítás is sokkal egyszerűbb lett, mivel a folyón lévő vízesések (katarakták) sem akadályozták többé a Níluson való hajózást.

Sajnos mostanra már nagyon úgy fest, hogy a

XX. századi szovjet mérnökök nem számoltak a gát ökológiai hatásaival, vagy szimplán ignorálták azokat.

A folyó által szállított és már 2700 éve is nagyra becsült iszapot ugyanis a folyó így a víztározó medrében rakja le (kb: 1 méternyit emelkedik iszap szint/ év), ezért a gát utáni szakaszokon rohamosan romlik a talaj minősége, a földek szikesednek.

A hatalmas állóvíz pedig kiváló „keltetője” a kórokozóknak, amelyek sokszor igen súlyos betegségek forrásai. A lelassult folyású Nílusban és a pangó vizű tározóban elszaporodtak az algák, ami komolyan veszélyezteti az immár százmilliós ország ivóvíz ellátását.

A tó vízfelületének párolgása miatt megváltozott a környék időjárása is, esőzésekkel veszélyeztetve a világörökséghez tartozó műemlékek fennmaradását a térségben.

A kezdeti bőségben és a tartós jólét ígéretében megtízszereződött lakosságot és a mezőgazdaság és az ipar szükségleteit a folyó már nem tudja kielégíteni, az éves vízdeficit eléri a 20 milliárd köbmétert.

Az ENSZ prognózisa szerint a globális felmelegedéssel együtt 2025-re abszolút vízhiány állhat elő a térségben, aminek következményeképp Egyiptom harminc éven belül elveszítheti termőterülete nagyságrendileg 15 százalékát. 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

mult-kor;

2017 Kidsnews | All rights reserved