Komédia, vagy inkább az abortusz parodizáló bemutatása? Megnéztem az Unpregnant-et


Ilyés Csenge (18éves) - 7 hónapja

Igen sokféle véleménnyel találkoztam az anyaggyűjtés során. A filmre reagálókat éles határ választja el egymástól, főként az abortuszkérdésre adott válaszuk alapján. Így viszont a többség csak a terhesség megszakítással kapcsolatos érveit, illetve ellenérveit fejtette ki, tehát, hogy – ebben az esetben – a fiatalkori terhességgel szembesülő anya (várhatóan egészen megváltozó) élete, vagy a magzat megszületéshez való joga-e a fontosabb.

Így hát részben „hiánypótló” módon én megpróbálok a filmmel foglalkozni a cikkben. A Nem terhes röviden egy terhes, amerikai tinédzser lányról szól (Veronica Clarke: Haley Lu Richardson), aki volt legjobb barátnőjével (Bailey: Barbie Ferreira) elutazik Missouri államból Új-Mexikóba, hogy ott a szülei beleegyezése nélkül abortusza lehessen.

Az Unpregnant összefonódó erkölcsi kérdések folyama.

Ebbe beletartozik többek között a becsületesség, erkölcsösség, lelkiismeretesség kérdése, miszerint kinek a szavát hisszük el egy adott szituációban, melyiket tartjuk „igazabbnak”. A főszereplő lány, Veronica terhes lesz, mivel a barátja (Kevin: Alex MacNicoll) nem árulja el neki, hogy közösülés közben elszakadt az óvszer.

Az idősebb olvasók akár már elgondolkodhattak ezen, de Veronica is megfogalmazza ezzel kapcsolatban a legnagyobb problémát: az esemény utáni gyógyszer bevételével elkerülhető lett volna az abortusz (persze ennek használata is felvethet etikai kérdéseket).

A következő gond az elsőből adódik. A fiú megkéri Veronica kezét, ám a lány a gyűrűt elviszi egy kereskedésbe, ahol pénzre válthatja azt. Kérdéses ennek a tettnek a létjogosultsága, de Veronica cseppet sem kételkedik cselekedetében. Ő úgy érzi, cserben hagyta és átverte a barátja, így megteheti, hogy a gyűrűt eladja annak érdekében, hogy ki tudja fizetni az utat Új-Mexikóig. Ám a fiú felbukkan a kereskedésben, és sértődötten küzd a maga igazáért.

A film készítőinek válaszát az eladónőtől kapjuk meg: fegyvert fog Kevinre, ezzel elkergeti őt, illetve le is zárja a film nézőjében ezt a kérdéskört: Veronica tette tehát jogos volt, igaznak tartható a szava és a véleménye ebben a szituációban – vonhatjuk le a következtetést.

A második felmerülő kérdés: az igaz barátság, illetve annak feltételei és jellemzői. Veronica nem árulja el jelenlegi barátnőinek, hogy mire készül. A múltban hagyott legjobb barátnőjéhez fordul segítségért, akitől azonnal meg is kapja azt.

Az út során fény derül a köztük lévő különbségekre, mint például Veronica jó tanulói mivoltára és Bailey „nemtörődömségére”, ám végig láthatjuk, hogy barátságuk igazi, nyers és elemi, álarcoktól mentes.

Barátságuk és egymáshoz fűződő erős kötelékük képezi lényegében a film gerincét: Veronicát csak a Bailey-vel való kapcsolata tudja megingatni az eredeti szándékában, ez számára a legfontosabb kötelék.

A film emellett vázolja azt a – fiatalok számára igen ismert – helyzetet, amikor az ember nem tud őszinte lenni az aktuális közegében, illetve a környezetében lévő személyekkel. Így az egyetlen megoldásnak azt látja, ha elhagyja azt a közösséget, vagy legalábbis felkeresi egy régi barátját, akiben még megértésre talál, és nem szégyelli magát előtte.

A családi problémák sem maradtak ki, ez a harmadik kérdéskör: a mozi foglalkozik az anya-lánya, illetve az apa-lánya kapcsolatokkal is. Ezen a ponton úgy érezhetjük magunkat, hogy mindent megpróbáltak belepréselni ebbe a filmbe az alkotók, amit csak el lehet mondani ebben a témában.

Talán tényleg megterhelő a befogadónak 103 perc alatt ennyi kérdésben állást foglalni, de a film igyekszik humorral és közbeiktatott vicces vagy éppen romantikus jelenetekkel feloldani a nézőben keletkező feszültséget.

A negyedik felmerülő kérdés pedig: elítélhetik-e a film szereplői (illetve mi, a nézők) Veronicát azért, mert ilyen végletekig menően hisz a maga igazában.

Erre a kérdésre mindenkinek magának kell megtalálni a válaszát. Hisz valójában nem értékelendő-e az, hogy van valami az életében, aminek a jogosságáért mindent feláldozna?  A lányt átverte a barátja, majd megpróbálta ráerőszakolni a maga akaratát. Talán nem lehet megbecsülni azt, hogy Veronica nem engedett ennek a fiúnak, és az általa éreztetett társadalmi nyomásnak, hanem azt tette, amiben ő hitt? A film nem ad erre konkrét választ, ám a lányt nem szidja meg az édesanyja a tette miatt, így viszonylagosan igazolja is azt, hogy lánya nem hunyászkodott meg.

A mozi helyenként igen egyszerű ellentétekkel, párhuzamokkal és példákkal operál: Kevin, az egyszerű gondolkodású, gazdag, ám hazug és akaratát másokra erőltető fiú ellentétjeként Jorrodot (Danny Love) mutatja fel, a fekete, bonyolult hátterű, nem éppen gazdag, ám figyelmes és segítőkész fiút. Emellett a filmbe a készítői „belesűrítettek” még néhány fekete és egy leszbikus szereplőt is, amivel önmagában persze nincs semmi gond, ha jelenlétük indokolt, itt viszont sokszor elvonta a figyelmet a valódi mondanivalóról az, ahogy megpróbálták kibontani az őket értintő problémákat is.

A mozi erős pontja lehetne viszont a körülbelül félidőnél lejátszódó jelenet, amiben a két lánynak felajánlja a segítségét egy fiatal keresztény család, ám végül elrabolják őket.

Így szerették volna meggyőzni Veronicát tettének hibásságáról, és szerették volna, ha a fiatal, gimnazista lány nem szakítja meg a terhességét. Mind tudjuk, hogy ez az erőszakosság senkinek sem imponál. A lányok megszöktek, és végül – azt hiszem, nem árulok el ezzel túl nagy titkot – sikeresen el is jutottak a klinikára, ahol elvégezték Veronicán az abortuszt.

Ez a betétrész egy Amerikában igen jellemző gyakorlatra hívja fel a figyelmet, miszerint fiatal lányokat, akik a magzat elvetetése mellett döntöttek, vakbuzgó emberek megpróbálnak befolyásolni, megijeszteni, sőt megfélemlíteni.

Ezek az elvakult emberek gyakran az abortuszt elvégző klinikák mellett vonulnak fel, és sokszor nem „csak” szavakkal inzultálják a nőket, hanem például fejlődő magzat mintájára megformált figurákat igyekeznek a kezükbe nyomni, illetve a tábláikra ragasztott véres képekkel próbálják elrettenteni az embereket. (Itt fontos kiemelni, hogy természetesen nem minden vallásos, bármilyen felekezethez tartozó emberek csoportja ilyen, és nem minden felekezet kezeli ilyen radikálisan ezt a morális szempontokból igen kényes kérdést. Emellett fontos azt is megemlíteni, hogy az abortusz megítélése is szerteágazó.)

Veronica ezen a ponton fogalmazza meg a történet vélhetően legfontosabb gondolatát, amellyel egyértelművé teszi – ha eddig valakinek netalántán nem lett volna az – a film készítőinek álláspontját. „Nem kellene itt lennem. Elég lenne bemennem a városba, kinyitni egy ajtót, belépni, és annyit mondani, hogy: Veronica vagyok, a pasim egy s*ggfej, tessék 500 dollár.” (Ezen a ponton viszont fontos megjegyezni, hogy ha valóban biztonságosak akarunk lenni, akkor nekünk is gondoskodnunk kell a védekezésről.)

Véleményem szerint a film nem akar több lenni annál, ami. Ez pedig egyáltalán nem baj! Tökéletesen bemutatja a barátságok, az emberi kapcsolatok és saját igazságunk megvédésének dilemmáit.

Ennélfogva valójában a történet értelmezéséhez és befogadásához még állást sem kell foglalnunk az abortusz-kérdésben. A film ennél sokkal fontosabb és mélyebb kérdéseket is boncolgat, minthogy megérné egyetlen szálnál leragadni.

Ajánlom azoknak, akik már elég idősek ahhoz, hogy megértsék a film valódi mondanivalóját. Illetve ajánlom azoknak is, akik úgy gondolják, hogy „az élet összes kérdésére” tudják már a választ. Ez a film egyenesen kényszeríti arra a befogadót, hogy elrugaszkodjon a saját meggyőződésétől, és adjon egy esélyt mások véleményének is. Lehet, hogy valójában csak nézőpont kérdése az egész, és mégsem csak a mi igazunk létezik. Viszont arra is rávilágít, hogy ha biztosak vagyunk a céljaink helyességében – és más, megbízható ember is így látja ezt –, akkor megéri kiállni mellettük, hisz a mi igazunk is lehet „az igazság”.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.

Támogatott tartalom


2017 Kidsnews | All rights reserved