Szakítás után, hogyan tegyük túl magunkat


Orbók Réka (22éves) - 9 hónapja

Ez persze a szakítás módjától is függ, de általában akkor viseli meg a legjobban az embert, ha válatlanul vele szakítanak. Legtöbbször az első dolog, ami ilyenkor felmerül benne az az, hogy „Mit tettem én rosszul?” vagy a „Megváltozom!”. Sajnos ez nem a jó reakció, mert hiába menne bele a másik, a problémák egy idő után újra kijönnek majd. Nem szabad ilyen helyzetbe sodorni magunkat!

A szakítás egy gyászolási folyamat. Tudom drasztikusan hangzik, de ha belegondolunk, hogy véglegesen elveszítünk valami számunkra nagyon fontosat, akkor rájövünk, hogy tényleg nem állnak távol egymástól.  Épp emiatt kell időt hagyni magunknak, hogy egy ilyet feldolgozzunk, átgondoljunk és készen álljunk a következő lépésre.

Több pszichológiai tanulmány is van arról, hogy milyen fázisokon megy keresztül ilyenkor az ember (meg számtalan dal is), mégis ez azért picit vagy mindenki másképp reagál egy ilyen szituációban

Legelőször tagadni szokás a tagadás, mikor a racionális énünk háttérbe szorul. Keressük a jeleket, hogy még van remény. Ezt követi a harag. Van, akinél erőteljesebben, de van akinél inkább általánosan az élet ellen irányul, hogy miért alakult így. Itt bejöhet az alkudozás is, de mint fentebb említettem az nem egy hosszútávú megoldás. Es ezek után tudatosul csak igazán bennünk, hogy mi is a helyzet. Van, aki depressziónak hívja ezt a fázist (természetes reakció, nem diagnosztizálható betegség). Én inkább a gyásznak. Itt kell megtanulnunk elfogadni, hogy mit vesztettünk el. És enélkül, nem tudunk eljutni az utolsó lépéshez, az elfogadáshoz.

Van, aki túl van a másikon pár hét vagy hónap alatt, de néha fél év vagy akár egy egész is kell hozzá. És itt most nem arra gondolok, hogy addig amíg összeszedjük magunkat. Az egy picit gyorsabb. Hanem addig amíg képesek leszünk újra szeretni.

Az, hogy túl vagy a másikon, már nem vágyakozol utána, esetlegesen még normális beszélgetést is le tudsz vele folytatni, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy rögtön újra készen állsz másra, ami komoly. Mert ha egyszer bekövetkezik egy váratlan szakítás, mikor benned érzelmek tömbkelege még mindig kavarog (még ha jó viszonyban is váltatok el egymástól), akkor a következő tényleges komolyabb kapcsolat lehetőségénél nem egyszerű megnyílni, még annak sem, aki általában egy nyitott könyv.

Sokszor előjön az a jelenség, hogy bár akár év/évek is elteltek, mégis mikor lenne lehetőség kapcsolatra, akkor akaratlanul is felelevenítődik bennünk az előző fájdaloma, sőt még az akaratlan hasonlítgatás is megjelenhet az ex és az új partner között.

Ilyen esetekben nehéz felismerni, hogy saját magunkat szabotáljuk, mert félünk, hogy megsérülünk – újra. Ráadásul legtöbbször nem is konkrét dologgal, hogy „Nem tetszik a haja.”, hanem csak egy furcsa érzéssel, ami egy láthatatlan falat képezünk magunk köré, és csak azt érezzük, hogy ez így biztos nem jó, menekülni kéne az egész elől, holott konkrét problémát nem is látunk.

Talán az egyetlen, ami ilyenkor segíthet, ha megpróbáljuk elengedni magunkat és megnézzük, hogy jól érezzük e magunkat összességében a másikkal. Mert ha a válasz igen, akkor hiába van bennünk ez a visszahúzó erő, hogy „meneküljünk”. Ilyenkor mindenképpen érdemes beszélni erről a másikkal, mert neki is jobb ha tudja, hogy  miért viselkedünk úgy, ahogy. És a megfelelő ember felismeri majd, hogy ez mennyire nehéz. Persze ha észreveszünk olyan problémát, ami miatt nem folytatnánk tovább, akkor azt ki kell mondani. De ne vegyük el saját magunktól az esélyt arra, hogy valami jó történhessen velünk.

Még csak azon sem kell gondolkozni, hogy vajon örök életű lesz- e a dolog. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat, mert mindenki megérdemli, hogy boldog legyen. Mi is.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved