A szerelem filozófiája


Csata Emma (16éves) - 8 hónapja

Szerelem. Azt hiszem igen megfoghatatlan és mindenkinek mást jelentő szó, most pedig annak fogok utána járni, hogy elődeink, nagy gondolkodóink miképp vélekedtek a szerelemről és hogyan definiálták azt a saját tapasztalataik, és az őket körülvevő világ tükrében. 

Az első részlet, a Hinduk egyik szent szövegéből, a Rigvédából származik, melyből az alábbi részlet igen érdekes, mintha mindennek alapja ként írna a szerelemről:

” Megszületett a Szerelem, a lélek

Magva és ura minden ösztönöknek,

Nemlétig érő gyökerét a létnek,

Ma is a vágyban keresik a bölcsek”

A  lét, a vágy és a szerelem keveredik, annak mindent átható nagyságát dicsérve. Ezt a gondolatmenetet követi, Marsilio Ficino – A szerelemről című művében, melyben így fogalmaz:

” Három dolgot kell szemügyre vennünk. Először, hogy mindenben benne rejlő szerelem mindenre kiterjeszti hatását. Másodszor, hogy minden természetes dolognak létrehozója és megőrzője. Harmadszor, mestere és ura minden egyes tudománynak és művészetnek”

Később pedig megjeleníti a szerelem kettősségét és átmeneti szerepét is:

” Minthogy tehát a szerelmes lélek magát a szép dolgot részben birtokolja ugyan, részben azonban nem birtokolja, nyugodtan mondhatjuk, hogy (..) akként a szerelem is a megformálatlanság és a forma között a köztes állapotot testesíti meg. “

Azonban, amellett hogy megláttuk, ennek az érzésnek a mindent felépítő és tönkretevő hatását, nézzük meg Nicolai Hartmann, hogy vélekedik ezzel az érzéssel kapcsolatban: 

” Vitathatatlanul igaz, hogy a szerelem a  legpozitívabb az összes emberi érzés közül, a szerelemnek van a legmagasabb rendű tartalma az élet teljességén belül, a szerelem a legtisztább, a legmagasabb rendű öröm, a leggazdagabb boldogság”

Azt azonban hogy ez a boldogság, ez az érzés honnan ered s mit árul el rólunk, talán José Ortega y Gasset fogalmazta meg:

” A szerelem tehát lényegét tekintve választás, mely személyiségünk központi magvából, lelkünknek mélyéből fakad. (…) A szerelem valami mélységes ragaszkodás az emberi élet egy bizonyos, nekünk legjobbnak tűnő válfajához, melyet készen és kialakultan leltünk fel valaki másban.”

Azt pedig, hogy mivé válunk a szerelem által, Bertrand Russel – A szerelem helye az emberi életben, című művében így fogalmazta meg:

” A szenvedélyes, kölcsönös szerelem (..) ledönti az én kemény falait, új lényt teremt két eggyé vált emberből.”

  Ahhoz pedig hogy ezt az érzést elérjük, Russel szavaival élve:

” A szeretett személy énjét épp oly fontosnak kell éreznünk mint a magunkét, s úgy át kell élnünk a másiknak az érzéseit és kívánságait, mintha a mieink volnának.”

Tehát a szerelem lehet vad, nyugodt, figyelmes vagy éppen átmeneti, megfoghatatlan, néha anarchikus, szabályokat nem követő. Boldoggá és boldogtalanná is tehet minket olykor, de minden esetre is helye van az életünkben: egy csoda, a maga összes hibájával együtt.

”  A szerelem isteni téboly, amely nélkül az életünk szürke és unalmas volna.”

Anissa Castel

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved