Február 1. – a Columbia űrsikló katasztrófája


kidsnews (127éves) - 9 hónapja

Az első űrsikló, a Columbia építését a NASA 1975-ben kezdte meg. A típust tervezői körülbelül száz repülési ciklusra méretezték, ez a példány mégsem élte túl a 28. bevetését. 2003. január 16-án indult utolsó, végzetes küldetésére, melyről a felszálláskor szerzett sérülés miatt nem sikerült egészben visszatérnie.

A Space Transportation System, vagyis űr-szállítórendszer, kicsit ismertebb nevén a Space Shuttle vagy űrrepülőgép program a NASA emberi űrutazás céljára kifejlesztett utolsó programja volt, mely egyben az első olyan program volt, ahol többször felhasználható eszközöket készítettek az amerikai tervezőmérnökök.

A Columbia január 16-án indult utolsó útjára, fedélzetén hét űrhajóssal (Willie McCool pilóta, Michael P. Anderson, Laurel B. Clark, David M. Brown, Kalpana Chawla és az első izraeli űrhajós, Ilan Ramon, akik közül négynek ez volt az első ilyen bevetése). Az utólagos vizsgálatok kimutatták, hogy felszállás közben, a nagy sebességgel haladó űrsikló külső üzemanyag-tartályáról levált egy táska méretű szigetelőhab-darab, és nekicsapódott a bal szárny elejének, valószínűleg tányér nagyságú területen kilyukasztva a szárny élét borító hővédő burkolatot.

A NASA azóta sem hozott nyilvánosságra minden részletet, de az ismert vizsgálati anyagból egyértelműen kiderül, hogy a mérnökeik figyelmeztették a programért felelős vezetőket, hogy ilyen esetek előfordulhatnak, és egy ilyen sérülésből komoly baj is lehet. Az üzemanyag tartály szigeteléséből több korábbi felszállás során szakadtak le darabok, és mivel addig ez nem okozott problémát, a döntéshozók nem foglalkoztak a veszéllyel.

A szakemberek a felszállásról készült videófelvételek tanulmányozása után többször is kérték, hogy egy célzott űrsétával vagy műholdas fényképezéssel ellenőrizzék, nem keletkezett-e sérülés, de nem kaptak engedélyt a művelethez. Ha időben felfedezik a sérülést, a legénységet végső esetben le lehetett volna hozni az Atlantis űrsiklóval is – igaz, erre a műveletre összesen egy hetük lett volna a Columbia véges oxigén készletei miatt.

A későbbi vizsgálatok számos hiányosságot tártak fel utólag, és összességében arra jutottak, hogy a NASA-nál a minőségbiztosítás és a belső kommunikáció, valamint a döntési mechanizmusok és a vezetői jogkörök kialakítása is kedvezett annak, hogy ehhez hasonló kockázatok elsikkadjanak.

Emiatt a Columbia a visszatérésekor, a felszállásnál lényegesen nagyobb terhelés hatására – ilyenkor a repülő hosszú ideig a hangsebesség 25-szörösével, 1500 °C-ra hevült szárnyfelületekkel hasítja a légkör felső rétegeit – mintegy negyven perc után, másodpercek leforgása alatt szétszakadt és darabjaira hullott.   

A Challenger 1986-os katasztrófája után a Columbia szerencsétlensége lett az utolsó szög a Space Shuttle program koporsójában. Az öt űrsikló (Columbia, Challenger, Discovery, Atlantis és Endeavour) több, mint 130 sikeres küldetése és több, mint 800 millió levegőben és világűrben megtett kilométere után a programot lezárták.

A küldetések által szolgáltatott mérhetetlen mennyiségű tapasztalat, adat és kutatási eredmény között az űrsikló programnak köszönhetjük a Nemzetközi Űrállomás (International Space Station, ISS) felépítését, és a segítségükkel drasztikusan megújult és kibővült ismeretanyagunkat a kozmoszról. A NASA programjában részt vevő 350 asztronauta és a mögöttük álló szervezet korszakalkotó munkája megkérőjelezhetetlen nyomot hagyott az amerikai és egyetemes történelemben és tudományban.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

erdekesvilag.hu;  magyarnarancs.hu; 24.hu

2017 Kidsnews | All rights reserved