Február 16. – a bigott törvényhozásnak is ára van, 101 éve vezeték be a szesztilalmat


kidsnews (127éves) - 3 hónapja

Az első világháború és az azt megelőző nyomasztó évtizedek után mindenki szépségre, boldogságra, önfeledt szórakozásra, egyszóval pozitív életérzésre vágyott. Az „őrült húszas évek”, a nők öntudatra ébredésének (rövid haj! Térd feletti szoknya!, vagy dohányzás nadrágban! :O ), a jazz, a füstös bárok, charlestontól hangos lokálok és kabarék időszaka volt, aminek szerves összetevője volt az alkohol mámora.

A hétköznapi hedonizmus sokaknak nem tetszett, Amerikában főként a gyáriparosoknak, valamint a Nemzeti Prohibíciós Pártnak és szellemi atyjának, Andrew Volsteadnek.

A gyáriparosok és más munkáltatók úgy tapasztalták, hogy azok a munkások, akik szeszes italt fogyasztottak vagy éjszakába nyúlóan mulatoztak, kisebb mértékben voltak munkaképesek, és nem termeltek annyi hasznot, mint józan életű társaik.

A gazdasági érveknek remek táptalaj volt Andrew John Volstead bigott vallásos neveltetése és küldetéstudata, hogy az Államokban egy erkölcsös, meghasonlásoktól mentes társadalmat építsen ki.

Érvelésébe beépítette a gyáriparosok elvárásait, de azt is kiemelte, hogy nemcsak a dolgozók munkatempója sokkal jobb, ha nem isznak, hanem egészségügyi szempontból is igen károsak az alkoholfogyasztás hatásai.

A prohibiciós törvény elfogadtatása érdekében összeállt Wayne Wheeler lobbistával és amerikai protestáns egyházakkal, többek közt a metodistákkal és a baptistákkal, akik aktívan kampányoltak mellette és a szesztilalom bevezetésért.

Az úgynevezett Volstead-törvény, vagyis maga a szesztilalom a 18. alkotmánymódosításként 1920. január 16-án lépett életbe, és az egész Egyesült Államok területén megtiltotta alkoholos italok előállítását, forgalmazását és behozatalát. Az igazsághoz hozzá tartozik, Amerika akkori 48 szövetségi tagállama közül 26-ban ekkor már volt élő helyi alkoholtilalmi törvény.

Persze az emberek nem így működnek, nem lehet nekik egyszercsak megtiltani olyan jogokat és igényeket, amelyek természetükből adódóan megfogalmazódnak bennük, ezért az alkoholfogyasztás és az örömök hajszolása egyáltalán nem szűnt meg, csak a maffiacsaládok feketén üzemeltetett mulatóira és csempész üzletágaira terelődött. A korszak legendás bűnöző családjai mind rávetették magukat a hatalmas új üzleti lehetőségre.

A feketekereskedelem soha nem látott gyorsasággal és hatékonysággal épült ki, a maffia szervezetek működési területeinek megfelelő földrajzi leosztással. Az üzlet virágzott, a hatóságok hiába próbálták minden erejüket bevetve betartatni a törvényt.

Amerikában gombamódra elszaporodtak a zugkimérések, a csempészett alkohol feketepiaci ára az egekbe szökött, az addig is népszerű lokálok és szórakozóhelyek szinte kivétel nélkül tartottak a pult alatt alkoholt, amit ezentúl jelentős felárral értékesítettek törzsvendégeik számára, vállalva a hatóságok által belengetett bezárás és súlyos büntetés kockázatát.

A városok addig csendes utcái hamarosan a maffiacsaládok véres területi vitáitól, lövöldözésbe torkolló hatósági rajtaütésektől és a törvény ellen tiltakozó demonstrációk kavalkádjától voltak hangosak.

A tilalmat végül 1933. december 5-én oldották fel, mivel olyan fokú bizonytalanságot teremtett az amerikai társadalomban, amelynek kockázatai jócskán meghaladták a remélt jótékony hatásokat.

Így vált Andrew John Volstead jóindulatú, naiv eredetű kezdeményezése a vélemény diktatúra bevezetésének és a szabadságjogok korlátozásának, a problémák erőből való megoldásának ikonikus példájává, amely az érzelmi intelligencia teljes hiányában sikeresen taszította válságba az Egyesült Államok társadalmát.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

origo.hu; hogyantortent.hu; erdekesvilag.hu;

2017 Kidsnews | All rights reserved