Marokkóban a beteg párnája alá mindig tesznek tőrt -Turczi István könyvét olvastam


Safagi (20éves) - 2 hete

Lehet-e egy naivitásig jószándékú, ártatlan és ambiciózus fiatalember csupán passzív nézője annak a világnak, amelybe két hónapra belecsöppen? Vagy őt is magával sodorja, részvételre kényszeríti a valóság? Turczi István könyvét olvastam, az élményeimet pedig ebben az írásban foglalom össze.

Az ember olyan, mint a rugó: ha nagyon lenyomják, egyszer csak visszarúg. Azrael, ez a bibliai hangulatú névvel megáldott fiatalember azonban másféle jellem. Mindig mosolyog, lefegyverzően udvarias, nincsenek hátsó szándékai és született optimista. A világról vallott felfogását a bizalom tartja egyben.

Igent már tud mondani, a nemet még meg kell tanulnia.

Olyan fiú, aki többet is adna, mint amije van, ha volna kinek; akinek mindig szüksége lesz valakire, aki érzi azt, amit ő, és tudja azt, amit ő nem.

Ez a könyv egy beavatás regény. Az alig húsz éves, már érettségi után, de még egyetem előtt álló Azrael nyarát tárja elénk a szerző. Ezáltal elkalauzol minket egy olyan világba, ami a fiatal számára még ismeretlen, de a sokat tapasztalt felnőtteknek nem is meglepő.

A sorok között gyakran ráébredhetünk arra, hogy a történet az olykor keserű valóságba enged betekintést a fiú számára, és ezzel együtt mi olvasók is szemléljük a romlott világunkat.

A formai tagoltsága meglepő volt, soha nem találkoztam eddig olyan könyvvel, amiben nincsenek gondolatjelek. Így az olvasónak magának kell következtetnie, hogy éppen ki beszél, de a szerző ebben azért segít – használja a kérdezte, válaszolt, mondta szavakat. Ez az első kötet, amit Turczi Istvántól olvastam, így nem tudom, hogy ez az ő alkotói sajátossága-e, vagy csak nekem sikerült így elsőre belenyúlnom. Mindenképpen érdekes volt így olvasni, a saját fejemben eldönteni, és lejátszani a műben zajló párbeszédeket.

Tetszett, hogy a szerző mind szavakban, mind gondolatokban a nyers őszinteség eszközével alkot, és így még inkább közelebb éreztem a történetet az olvasása közben magamhoz. A téma komolysága, illetve gyakran durvasága miatt kifejezetten nagyoknak ajánlom a művet.

Bevallom, néha riasztó, és elgondolkodtató, hogy valóban ilyen a minket körülvevő világ? Vagy a leggyakrabban csak homokba dugjuk a fejünket?

Ezek a kérdések a könyv elolvasása alatt és után fogalmazódtak meg bennem, és a feladat most előttem áll, hogy megválaszoljam őket, és megtaláljam a saját megoldásomat rájuk.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved