Tej alapú műselyem


Fóris Kinga (16éves) - 5 hónapja

Fogadok veled egy pár koncertjegybe a kedvenc előadód zenei estjére, hogy az első reakciód a címet látva valami ilyesmi volt: felvonod a szemöldöködet, s gúnyos mosollyal arra gondolsz, hogy „Ki hallott már ekkora sületlenséget?”. Ám arra is fel merek tenni egy tábla ínycsiklandóan illatozó csokoládét, hogy miután elolvastad ezt a mondatot, tátott szájjal, kidülledt szemekkel bámulod majd a képernyőt: annyira nem mese a tej alapú ruhaanyag, hogy még ma, 2021-ben is több nagy ruhamárka árul az említett műselyemből készült ruhákat.

Ám nemcsak most divat a tejből készült öltözet, hanem százhúsz éve is népszerű volt már.

Az ötlet egy német vegyész, Frederick Todtenhaupt agyában fogant meg először 1904-ben. Elméletét arra alapozta, hogy a gyapjú és a tejet alkotó fehérjék (a kazeinek) molekulaszerkezete nagy hasonlóságot mutat, sőt, a tej és a gyapjú is fehérjealapú.

Így minden bizonnyal létezik eljárás, amivel a kazeint fel lehet dolgozni, s a gyapjúra emlékeztető anyagot előállítani belőle. A férfi kísérletei azonban nem jártak sikerrel, mert nem volt még elég fejlett a vegyipar. Így úgy tűnt, a tej alapú kelme látomása nyomtalanul szertefoszlott.

Igen ám, csakhogy 1909-ben az olasz Filippo Tommaso Marinetti közzétett egy dokumentumot, a Futurista Kiáltványt, melyben azt hirdette, hogy az emberek rázzák le magukról a hagyományok, a régmúlt megkövesedett láncait, vessék el az elavult szokásokat. Az ember hatására ekkor ezerszám készülni kezdtek a különös, perspektívákat, teret semmibe vevő festmények; nyelvtani szabályokat elfeledő költemények, versek és elképesztő lakberendezési szokások születtek.

Az itáliai mozgalom, a futuristák csapata a divatnak sem hagyott békét: a régi, megunt szövetek helyett itt az ideje, hogy a ruha-gyártásnál előtérbe kerüljön az üveg, az alufólia, a papír vagy a halbőr, valamint megjelentek a légnemű anyagokból, avagy tejből alkotott szoknyák, ingek, kabátok – hirdette Marinetti lelkes követőtábora.

Queensland, tejfeldolgzás 1953.

Az ügy Benito Mussolininek, egy feltörekvő politikusnak is megtetszett, hiszen az újító ötletek kivitelezése nagyban hozzájárult volna az ő titkos álmának, az önellátó gazdaságnak megvalósulásához. Mikor Mussolini 1922-ben sok harc után hatalomra lépett, pártfogásába vette a tejből készült ruházat elképzelését, s 1930-ban létrejöttek az első tejből szövetet előállító üzemek.

Megkezdődött az újfajta selyem gyártása: először savat adtak a sovány tejhez, így kivált belőle a kazein. Ekkor a kazeint különböző eljárások által besűrítették, szálakra vágták, s a folyamat végén valami vastag, puha, a gyapjúra emlékeztető fehérség született: a tej alapú műselyem, avagy a lanital. A módszer rendkívül olcsó volt, hiszen tulajdonképpen a különben kárba menő lefölözött tejet használták fel és 45, 35 kilónyi tejből 1, 67 kg lanital volt készíthető, ami meglepően jó arány; tehát az új készítmény rendkívül örömteli fogadtatásban részesült.

Hamarosan ismertté és elismertté vált Angliában, Belgiumban, Csehszlovákiában, Franciaországban, Hollandiában, Japánban, Kanadában, Lengyelországban, Németországban és az Egyesült Államokban is. (Utóbbiban igazi sztárrá vált, ott is el kezdték szőni aralac néven.)

Női ruhák, öltönyök, kabátok, kalapok, sapkák, sőt, zászlók matériájaként szolgált. Úgy tűnt, világuralomra tör. S egyszer csak eltűntek az utcákról a „tejgyapot”-öltözetek, sorban zártak be az újdonsült műselymet termelő épületkolosszusok.

Mi történt? Két oka volt a szerencse hirtelen hátat fordításának: egyrészt a tej alapú gyártmány egyre nagyobb mennyiségben történő előállítása folytán a kelme minősége egyre rosszabb lett. A kazeint kevésbé aszalták össze, így az egyébként is gyengébb anyag szálai most már a vasalás során is szétfoszlottak. Másrészt, ha a tejből elővarázsolt puhaságot nedvesség érte, igen bosszantó, ugyanakkor mulatságos dolog történt:

a ruha erős savanyodott tej-szagot kezdett árasztani, amit a legáthatóbb illatú kölni sem tudott elrejteni.

tejfeldolgzás 1953

A műselymet viszont még ez a két rémisztő tünet sem tudta tönkretenni. A gyapjú-utánzat a futuristák között az 1950-es évek óta is népszerű, s hirtelen a 2010-es években szélesebb körben is kedveltté vált. Ki tudja, talán neked is van egy tejből készült ruhadarabod, kiegészítőd tudtodon kívül? Lapul a fiókodban a német Qmilch által piacra dobott haspóló vagy csillog Qmilch-szájfény a kistáskád valamely bugyrában? Lóg a szekrényedben az amerikai hírességek, mint Ashlee Simpson vagy Mischa Barton által annyira kedvelt Mademoiselle Chi Chi címkével ellátott kiskabát?

Hever a szobád sarkában egy pár Uniqlo-sportcsuka? Netán Duedilatte-szoknyában lejtettél már táncot egy házibuliban? A lehetőségeket még hosszan sorolhatnám. Ha bármelyik állítás igaz, akkor bizony te is viseltél már Marinetti-módra gyártott öltözéket!

Akár „yes”, akár „no” lett az eredményed e rövid kvízben fentebb, mindenképp érdemes beszerezned egy vagy még egy tej alapú hacukát. Biológiailag lebomlik, így környezettudatos, azonkívül újrahasznosítható. No meg megjósolom neked -ha nem lenne igazam, állom egy laptop költségét,- hogy ha egy efféle pulcsiban készítesz egy selfie-t, te leszel a lájk-király.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is



2017 Kidsnews | All rights reserved