Egy lélekről


Csata Emma (16éves) - 7 hónapja

Vagyunk, akik vagyunk, de vajon mennyit látnak mások? Csak annyit érünk, amennyit a körülöttünk lévő emberek gondolnak rólunk?  Kétlem. De mégis, mit lát az, aki ismer bennünket? Azt hiszem erre egy elég rövid szó a válasz: a lelkünket. Ha valakit beavatunk, a titkainkba az belénk láthat, hiszen tudni fogja hibáinkat, vétkeinket, erősségeinket, és vágyainkat. Tehát, milyenek vagyunk valójában: bonyolultak.

“Platón szerint az ember test és lélek kettőssége és egysége” – ahogy Frenyó Zoltán fogalmaz könyvében. A görög filozófus szerint a lélek 3 egységből tevődik össze: a gondolkodásból, az indulatból és a vágyakozásból, amelyhez három erény társul: a bölcsesség, a bátorság és a mértékletesség.

Ebből is jól látszik a mindenben megjelenő kettősség, mely az ész vezénylete alatt, érzelmek figyelembevételével mégis működő egységet képez. Azt hiszem ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a világon bármi működhessen. Hiszen még egy olyan dolog is, mint a szeretet, akkor tud igazán megnyilvánulni, ha mindkét fél szereti a másikat, és tesz is a másikért. Egyfajta szimbiózis ez, mely tökéletes összhangban tud csak igazán kiteljesedni.

Ezt a lelki kettősséget, – a fogadás és adás szimbiózisát – pedig mi sem tükrözi jobban, mint Paul Verlaine francia szimbolista költő verse:

Holdfény

Különös táj a lelked: nagy csapat

álarcos vendég jár táncolva benne;

lantot vernek, de köntösük alatt

a bolond szív mintha szomorú lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:

életművészet! Ámor győztes üdve!

De nem hiszik, amit a száj dalol,

s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,

melyben álom száll a madárra halkan,

s vadul felsírnak a szökőkutak,

a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

A versben megjelenő keserűség, mely belülről fakad kétségeket ébreszthet bennünk, és rámutathat arra, hogy a mosoly mögött is megbújik a gondolat, a merengés, mely nem ellensége, inkább sorstársa a vidám perceknek. Olyanok, mint a kéz a kézben járó szerelmesek: kiegészítik egymást és egymás nélkül csak fél embernek érzik magukat. Gondoljunk csak bele, vajon mit érne a vidámság, ha soha nem lennénk szomorúak? Azt hiszem semmit, hiszen azt vennénk természetesnek, magától értetődőnek.

Tehát azt kell meglátnunk, hogy a mindent átható kétség és kettősség nem gyengeség, hanem inkább lehetőség arra, hogy választhassunk, saját véleményre jussunk és hogy megtaláljuk a saját boldogságunkat. Így végezetül pedig, Marcus Aurelius szavaival búcsúznék:

“Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul; minden izgalom tehát a belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Állandóan gondolj rá, hogy mennyi változásnak voltál már te is a tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.”

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved