Lajka után még egy kutya az űrben? -a Puli Space csapatával beszélgettünk


Sz Marci (15éves) - 4 hete

A Puli Space gárdája magyar matematikusokból, fizikusokból és mérnökökből álló csapat, akik első projektjüket egy NASA pályázatára nyújtották be. Az akkori pályázati kiírásban a NASA egy olyan rovert kért, ami 500 métert képes megtenni a Hold felszínén. A magyarcsapat elő is állt a Puli nevű, a Földről vezérelt Holdjárójával, amivel a pályázaton jó eredményt értek el, és mostanra már  számtalan szimuláción és földi analóg teszten vannak sikeresen túl, ennek ellenére a Puli egyenlőre csak a szimulációban szimatol, de tervek szerint már nem sokáig. 

A Puli Space csapat két tagjával, Brezovcsik Dániel, fizikussal  és Juhász Koppány, gépész csoportvezetővel, aki puli működéséért felelős készítettünk interjút, sajnos csak online. A beszélgetés legelején adta magát a kérdés:

Miszerint amikor tervezték a Puli-t, akkor mekkora élettartamra tervezték azt? 

Dániel válasza nagyon meglepő volt: – “500 méterre, mivel a NASA pályázat kiírásában az szerepelt, hogy ekkora távra kell, ezért pontosan 500 méterre terveztük,és reménykedtünk, hogy fél kilométer valóban sikerülni is fog, azt követően minden egyes métert ajándéknak tekintenénk.”

Ezt követően a csapat “Honey, I Shrunk the NASA Payload Challenge, the Sequel” elnevezésű NASA pályázaton nyerte el a Puli Holdi Vízszimatoló (Puli Lunar Water Snooper) mérőeszköz tervei megvalósításához,  amelynek keretében az Amerikai Űrkutatási Központ 225 ezer dollárral segíti a cég munkáját. A kis vizszimatolóval következő cikkünkben részletesen is foglalkozunk, ebben az interjúban pedig a NASA -val való közös munkáról kérdezzük a két kutatót: 

Hogyan képzeljük el a sok országon és cégeken átívelő együttműködést? 

Napjainkban a magánvállalatok is érdekeltté váltak az űrkutatásban. Leghíresebbek talán a SpaceX és a Blue Origin, és amint az ismert, igen ambiciózus céljaik vannak. Tekintettel arra, hogy sok részterülettel foglalkozó cégnek, és startupnak nincs pénze egy saját rakétát venni, pályázhatnak helyekre vagy akár vehetnek is, ugyanis ezeken a rakétákon akad mindig hely a hasznos tehernek. 

Ilyenkor azonban (érthető módon) meg kell felelni rengeteg követelménynek, amit a rakéta tulajdonosa, indítója támaszt. A vállalatok igyekszenek biztosra menni és ezért megkövetelik az “utasoktól”, hogy “túlbiztosítsák” az eszközüket, hogy az túlélje az indítást és ne okozhasson kárt más eszközben. 

Érdekes téma továbbá az is, hogy mit tehetnek a tervezők, az olyan helyzetekkel mint amikor  egy műszer elromlik?

“Sajnos a Holdon egyelőre nem sok szerelővel találkozunk és nem tudunk olyan programot írni, amely megjavít egy, vagy több létfontosságú alkatrészt. Ilyenkor azzal a megoldással operálunk, hogy ezen eszközökből többet szerelünk fel, mint amennyire szükség van.”-osztotta meg Koppány tapasztalatait. 

Amikor megkérdeztem két interjúalanyunkat arról, hogy a fent említett cégek túl fogják-e szárnyalni az állami cégeket, mint az ESA vagy a NASA? Vagy, hogy Elon Musk profitál-e az iparágnak, akkor tulajdonképpen azt a választ kaptam, amire számítottam, de kicsit megcsavarva:

“Gondolhat bárki bármit Elon Muskról, de ez az ember rengeteget vitt előre az űrkutatás területén. Ami a magánkézben lévő cégeket illeti, teljesen más a céljuk, hiszen ők profitorientáltak. Míg az állami cégeknek korlátokat szabhat az állam, ahová tartoznak, egy magáncégnek nincsenek ilyen korlátai.”-mondta el válaszában Dániel.

Visszatérve a Pulira és a honlapon említett analóg tereptesztekre: hogyan kell egy ilyen tesztet elképzelni?

“Egy ilyen eszköz tervezésekor rengeteg szimulációt kell megírni, lefuttatni és kiértékelni. A NASA nem ad mindenkinek pénzt, elég szkeptikusak és rengeteg bizonyíték kell arra, hogy az ötlet működőképes. Ilyenkor igazán tapasztalt mérnökök és a NASA-nál dolgozó veteránok is megnézik az ötletet és ők hamar észreveszik, ha egy ötletben van potenciál. 

Nyilván pénz hiányában egy pályázatra csak terveket lehet beadni (értelemszerűen alap tesztekkel). És miután elnyertük a pénzt, utána csinálhatjuk a terepteszteket. Előtte még bizonyos paraméterekről és funkciókkal kapcsolatban meg kell egyeznünk a NASA-val, vagy legalább kicsit közelíteni álláspontjainkat.    Ezekben a tesztekben csak eszköz részeket tesztelünk, például a kerekeket. Szóval az analóg tereptesztek úgy működnek, hogy a csapat egyik része Budapesten marad és egy része pedig kimegy a “terepre” és ott ügyelnek arra, hogy minden rendben menjen. Az ismereteink alapján a Holdon sokkal nehezebb terepek vannak, mint a Földön.”-tudtam meg Koppánytól és Dánieltől. 

Interjúnk végén a magyar  egyetemi életről kérdeztem Dánielt és Koppányt, főként az érdekelt, mennyi esély van magyar egyetemre jelentkezve NASA kutató lenni? 

“Azt gondolom, hogy a magyar egyetemek nem a legjobbak Európában, de azért sok egyetemünk ott van a legjobb 500-ban. Én úgy érzem, hogy Magyarországon belül nincs nagy különbség az egyetemek között. Természetesen van hova fejlődni, de nem állunk rosszul ezen a téren.”-mondta Dániel. 

“Annak ellenére, hogy a Puli sosem járt a Holdon, azt gondolom, hogy máris egy hatalmas siker.” – tette hozzá Koppány. 

A jövőre nézve igen fényes kilátásaik lehetnek, hiszen az űrkutatás kezdi fénykorát élni, és tekintettel arra, hogy eddig milyen projekteket nyújtottak be, van helyük ezen a területen. A Puli Space folytatja az együttműködést a NASA-val és az ESA-val, és a vízszimatoló, ha minden a tervek szerint halad, 2022-ben már a Hold felszínén fog vizet keresni. 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

Képek: https://pulispace.com/hu/

2017 Kidsnews | All rights reserved