Amikor a hétköznapok intrikái hajmeresztő méreteket öltenek – Az Álnok című könyv kritikája


Tigirl (16éves) - 6 hónapja

Az Álnok egy holland thriller Mel Wallis de Vries tollából, bár szerintem inkább a skandináv krimikre hajaz. Egy biztos – olvasás közben garantált a borzongás!

Történetünk Amszterdamban kezdődik négy lánnyal, akik országos barátnőknek tartják magukat. Az Ardennekbe készülődnek, hogy a karácsony előtti néhány napban kötetlenül kitombolhassák magukat.

Azonban az összezártság – és az érzés, hogy bármi történjék is, csak magukra és egymásra számíthatnak – érdekes, mélyen titkolt történeteket, tulajdonságokat hoz felszínre hőseinkből. A bonyodalmat egy furcsa, szorongató intuíció okozza: lehet, hogy még sincsenek egyedül?

Én ezt a könyvet két részletben olvastam el: nekiugrottam, de kb. az első harmadáig jutottam, amikor is letettem azzal az érzéssel, hogy én nem bírom elviselni azt a viselkedést, amit a szereplők produkáltak. A cselekmény viszont pont akkor indult be igazán, amikor adtam neki egy második esélyt – onnantól kezdve nem tudtam letenni, és egyhuzamban kiolvastam az egész könyvet.

Mindez azt mutatja, hogy erősen élethűre sikeredett a karakterábrázolás, és ez valószínűleg azért is idegesített annyira, mert magamra vagy a társaimra ismertem bennük.

Ezért is gondolom azt, hogy legjobban a 15-18 éves korosztály élvezné, hiszen mások nem biztos, hogy ugyanígy megélnék ezt a katartikus élményt.

Kiemelném, hogy nagyon tetszett a könyv szerkezete: a történet előrehaladtával megismerjük mind a négy lány szemszögét, de ez nem azt jelenti, hogy négyszer olvassuk el ugyanazt a sztorit. Csak egy kis átfedés van a leírásokban, ami szerintem épp tökéletesen érzékelteti, hogy mennyire nem ismerik egymást a lányok.

A történetvezetés elég ügyes, kellemes mennyiségű rejtély és misztikum kerül elő, amit a megragadó fogalmazásmódnak köszönhetően én szinte teljesen át is éltem.

Zseniálisan építi fel a rettegést a karakterekben, minden újabb akció ugyanolyan érzéseket vált ki a szereplőkben, mint az olvasóban.

Az egyetlen, amit negatívumként tudok felhozni, hogy ilyen felvezetés után számomra nem volt kielégítő a “nagy leleplezés” – úgy éreztem, hogy a történet addigi csavarossága és rémisztősége kicsit meg lett fejelve, mert mondjuk nem volt idő kidolgozottabb befejezést írni, illetőleg nem szabadott átmenni a horror műfajba. Az epilógus viszont valamennyire kiengesztelt, nagyon tetszett, hogy mellőzve a totális happy end-et, reális utórengése lett a történteknek. 

Befejezésként annyit fűznék még hozzá, hogy a címválasztás is nagyon tetszik. A négy lány elbeszéléseiben mindössze egyszer jelenik meg az “álnok” jelző, és akkor sem megfelelően – pontosan ebből érzékelhető, hogy valójában kire is utalhat a cím.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

A  olvasás élményét a Scolar kiadó támogatja

2017 Kidsnews | All rights reserved