Május 6. – felrobban a Hindenburg


kidsnews (127éves) - 5 hónapja

A Zeppelin név említésére mindenki azonnal a léghajókra gondol. Névadójuk, az 1838-ban, Németországban született Ferdinand Adolf August Heinrich von Zeppelin gróf 20 évesen lépett be a német hadseregbe, és részt vett egy olyan expedíción, amely Észak-Amerikában a Mississippi folyó forrását kutatta léghajók segítségével. Később az amerikai polgárháború idején az Unió hadseregének katonai megfigyelőjeként tevékenykedett, majd miután 1891-ben dandártábornoki ranggal visszavonult a hadseregtől, a repülés tudományát kezdte tanulmányozni.

1894-ben, 60 éves korában miután a német kormány elutasította elképzeléseit, úgy döntött, hogy minden pénzét befekteti egy léghajókat gyártó vállalatba. Négy éven belül a németországi Friedrichshafenben lévő gyárában elkészült első gépe, az LZ1 (Luftschiff Zeppelin-1), melynek első bemutatója már a szkeptikus német kormányt is meggyőzte, és a projekt állami támogatásáról biztosították a grófot.

A merev vázas, másnéven irányítható léghajóknak, amelyeket ma már leginkább zeppelineknek hívunk, olyan acélvázuk van, amely gázzal töltött cellákat vagy ballonokat tartalmaz. Az LZ1 súlya 12 tonna volt, szivar alakú, 128 méter hosszú szerkezetében 400.000 köbméternyi gázcellát hordozott, és két, egyenként 15 lóerős Daimler motorhoz kapcsolt propeller hajtotta.

A világ első kereskedelmi, vagyis fizető utasokat szállító légitársasága, a Deutsche Luftschiffahrts AG (DELAG) – 1910-ben, zeppelinek használatával indította első járatait, melyek a következő négy évben több, mint 1500 út megtétele alatt több, mint 10.000 utast szállítottak.

Aztán jött az első világháború, és a harci feladatokra átalakított zeppelineket Nagy-Britannia és Franciaország elleni bevetéseken használták. A léghajók 136 km/h-s sebességet és 4250 méteres magasságot tudtak elérni. Öt gépfegyverrel voltak felszerelve, és 2000 kg-nyi bombát bírtak el. A háború alatt Nagy-Britanniában mintegy 500 embert öltek meg a zeppelinek bombatámadásai. De mivel a léghajók reménytelenül nagyok és lassúak voltak, könnyű célpontot nyújtottak a légvédelmi ágyúknak. Miután 40-et lelőttek London felett, a németek kivonták őket a frontvonalból.

Ferdinand Zeppelin 1917-ben hunyt el, de ez nem jelentette a léghajózás végét. A gróf utódja, Hugo Eckener építette meg az egyik legsikeresebb típust, a Graf Zeppelint, amely 1928 és 1937 között 590 repülést hajtott végre, köztük 144 óceánátkelést. Körülbelül ekkor, egészen pontosan 1936-ban hozták meg a döntést, ami lényegében megpecsételte a léghajós közlekedés sorsát. Rendszeres transzatlanti járatot indítottak az LZ129 Hindenburg típussal.

A Hindenburg a tervek szerint 1002 utast szállított volna 10 oda-vissza úton Németország és az Egyesült Államok között. A 804 láb hosszú óriási luxus-léghajót négy 1050 LE-s motor hajtotta, maximális sebessége 135 km/h volt és 8000 mérföld hatótávolsággal rendelkezett. Kényelmi szolgáltatásai közé tartoztak az étkező, a koktélbár, a könyvtár és a zongorával felszerelt nappali. Az utasok hosszú sétákat tehettek a nagy ablakok által szegélyezett sétányokon.

Üzemeltetői elkövettek azonban egy végzetes hibát. A léghajó hagyományos Zeppelin kivitelű volt, és tartályait héliummal kellett volna megtölteni, de a velük szembeni nemzetközi korlátozások miatt a náci Németország ehhez nem jutott hozzá. Hermann Göring légügyi miniszter és Adolf Hitler azonban mindenképp le akarta nyűgözni az amerikaiakat a fenséges Hindenburggal, ezért a hajónak repülni kellett, ha törik-ha szakad, és gázcelláit hélium helyett rendkívül gyúlékony hidrogénnel töltötték fel.

Megjegyzendő, hogy Zeppelin gróf utódja, Eckener ebben nem volt hibáztatható – ő a léghajózást és a transzatlanti járatot is a népek közötti megbékélés eszközének és szimbólumának tekintette, és Göring nyomására sem volt hajlandó a léghajóit náci propaganda célokra biztosítani. Ezért Göring kivette Eckener kezéből az irányítást, és új légitársaságot alapított, ami a zeppelineket immár a náciknak megfelelő módon üzemeltette. Eckener a gyártó nevében azért átadás előtt gyorsan a korábbi államfő, Hindenburg nevére keresztelte a hatalmas új hajót, nehogy Göring valamilyen náci jelkép vagy maga Hitler nevére keresztelje azt.

1937. május 6-án, a Hindenburg második transzatlanti útján aztán bekövetkezett a katasztrófa. Amikor a léghajó a New Jersey-i Lakehurstbe érkezett, a kikötő árbochoz közeledve a szemtanúk egy kis lángcsóvát láttak kicsapni a farokrészből, majd a bámészkodók ezreinek megdöbbenésére a léghajó lángra lobbant, és villámgyorsan, mindössze 34 másodperc alatt a tűz martaléka lett. A fedélzeten tartózkodó 97 ember közül harmincöten, valamint a földi személyzet egyik tagja meghalt a balesetben.

A közvélekedés szerint a tüzet hidrogéngáz szivárgás okozta, amelyet elektrosztatikus szikra gyújtott meg, de a katasztrófa pontos oka máig nem ismert, annak ellenére, hogy a történtekről több mozgókép és állókép felvétel is készült.

Bármi is volt az oka, a baleset után a nácik sem erőltették már tovább a zeppelineket mint propaganda eszközt, és az azóta eltelt évtizedekben senkinek sem sikerült áttörést elérni a duplán rossz emlékű léghajófajta feltámasztásával.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

onthisday.com

2017 Kidsnews | All rights reserved