Ami felett a szövetségesek simán szemet hunytak – A Katyń-i vérengzés


Németh Zsombor (14éves) - 3 hete

1939 szeptemberében, pár héttel a II. világháború kitörése után, Lengyelországot szovjet csapatok által hirtelen támadása érte. Szovjetunió magas létszámát és nagy hadierejét kihasználva hamar elfoglalta az ország keleti részét. A Lengyel Köztársaságot védő katonatiszteket elfogták, majd három különleges haláltáborba hurcolták. A hadifoglyok ellen az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága – 1940 tavaszán hozott – döntése értelmében, az NKVD (Szovjet Belügyi Népbiztosság) egységei, Lavrentyij Berija belügyi népbiztos utasítására tömeggyilkosságot követtek el, közel 22 ezer lengyel hadifogollyal és rabbal végeztek.

Ezzel megsemmisíthették a lengyel értelmiséget, hiszen tartalékos tiszti állományban többnyire középosztálybeli férfiak szolgáltak; a kivégzett áldozatok között nagy számmal voltak tanárok, orvosok, ügyvédek, mérnökök és irodalmárok is.

A gyilkosságok áldozatait a Szmolenszk melletti Katyń erdeiben, tömegsírokban hantolták el. Mind a gyilkosságokat, mind pedig az áldozatok eltüntetését nagy titokban végezték.

Sokáig csak azok a tények voltak ismertek, hogy több ezer katonatiszt egyszerre titokzatos módon nem adott magáról semmiféle életjelet. A hozzátartozók többé nem kaptak tőlük leveleket. A tiszti feleségek, családok jól ismerték egymást, ez a tény nem sokáig maradt titokban, és egyre több lengyel ellenállási szerv kezdett nyomozni az ügyben, a szovjet hatóságok azonban mindvégig elutasították felelősségüket.

1940-ben, a háború folyamán a Szovjetunió egy része, ezzel együtt Katyń is Németország fennhatósága alá került. A németek 1943-ban felfedezték a szovjetek által elrejtett tömegsírokat, és nyilvánosságra hozták a vérengzés történetét.

A Sztálin-vezette Szovjetunió viszont a Harmadik Birodalmat vádolta a tömeggyilkosság elkövetésével, állításuk szerint náci katonák végeztek a lengyel hadifoglyokkal. Több koncepciós pert is rendeztek, hogy rábizonyítsák a németekre a bűnösséget. Az ilyen perekben nem kevés, az ügyben ártatlan, német katonát ítéltek halálra hamis vádakkal.

Lavrentiy Pavlovich Beriai emlékeztetője Sztálinnak, amelyben a lengyel tisztek kivégzését javasolja

A vérengzésről, a valódi tettesekről, felelősökről Churchill brit kormányfő és Roosevelt amerikai elnök is tudomást szerzett, de nem léptek fel Sztálin birodalmával szemben, mivel féltették a Szovjetunióval való jó viszonyukat.

A nyugati szövetségesek tartózkodtak, a brit sajtó főszerkesztői és a brit hivatalnokok igyekeztek elhallgatni a katyń-i tömegmészárlást.

Az USA hatóságai szintén hosszú időn át a szovjet elméletet fogadták el, és nem támogatták az események felderítésére törekvő kutatásokat.

Közel fél évszázad elteltével, a hidegháború éveit követően, 1990-ben, az akkor még létező Szovjetunió végül elismerte, hogy a sztálini vezetést terheli a felelősség a tömeggyilkosságért, s bár az oroszok a történteket bűncselekménynek nevezték, nem ismerték el népirtásként az esetet, ugyanis akkor kártérítést kellene fizetniük a kivégzett áldozatok hozzátartozóinak.

2007-ben a lengyel parlament április 13-át, a napot amikor a németek 1943-ban a vérengzést nyilvánosságra hozták, a Katyń-i bűntény áldozatainak emléknapjává nyilvánította.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

mult-kor.hu; gov.pl; moszkvater.com;

2017 Kidsnews | All rights reserved