Érző, olajozottan működő film – Vérző olaj – ajánló


Poscher Dominik (21éves) - 2 hónapja

Paul Thomas Anderson Vérző olaj című filmje a filmtörténet egyik legizgalmasabb karakterét hozta el nekünk 2007-ben. Az alkotás Upton Sinclair Olaj elnevezésű regényének feldolgozása, hozzátéve, hogy a két mű nem teljesen fedi egymást. Az előző századelő Amerikájában játszódó történet nem az olajról, mint üzletágról mesél, hanem egy emberről, aki az élet bármely területén tevékenykedne, és bármely területére tenné a lábát, akkor is mocskot hagyna maga után minden második lépésével. Szimbolikus tehát, hogy a trutyik trutyija, az olaj az ő felségterülete.

Mindezek alapján úgy tűnhet, Joker-i magasságokba jutó filmes gonoszról van szó, azonban ez közel sincs így. Már önmagában az, hogy hős lenne, vagy antihős, egyéni megítélés kérdése, ráadásul a film során ez a két véglet egymást váltogatja. Éppen ezért van az, hogy csak az egyik cipőtalpa mocskos, és éppen ezért ennyire izgalmas Daniel Plainview életének egy jelentős, 29 éves szakaszának részese lenni.

A film szerkezetileg 4 részre van osztva: 1898, 1902, 1911 és 1927 azok az évszámok, melyeket a narrátor a leglényegesebbnek gondolt Daniel életéből. Itt mentek végbe azok az események, ahol igazán megismerszik főhősünk, és melyeknek hála a személyiségfejlődésében vagy épp visszafejlődésében leírt ív amplitudói egy-egy jelenet formájában tárulnak elénk.

Az első két szakasz sokkalta rövidebb, mint a harmadik, viszont annál lassabban is csordogál. Kissé lassabb lefolyású, vontatottabb. Félreértés ne essék, a film már a kezdetektől mélyre hatol: egészen a föld alá, ahol az olajbányászat mesterségébe nyerünk betekintést.

A dolgozókkal együtt mártózunk meg ebben a naturálisan ábrázolt mocsokban, melynek szemet “gyötörködtető” fekete színe olykor élénkpirossal vegyül, igazolva az eredeti “There will be blood” címet Vérző olajnak fordító magyar döntéshozók munkáját. A némafilmszerű első 15 perc után a megjelenített személyek közül kiemelkedik kettő, akikkel onnantól kezdve haladunk tovább, kezüket egészen a végjátékig nem eresztve. Ez a két ember az olajbányász Danel Plainview, és a fia, H. W. Plainview, aki az ő kis szárnysegédje.

A szükségszerű expozíció után aztán az olajmezők után kutató párosnak egy remek lehetőség hullik az ölébe. Bizonyos Paul Sunday kínálja fel saját családjának little bostoni-i birtokát, ahol a fiú váltig állítja, hogy olaj található. Daniel-ék hamarosan nem csak a falu tagjaivá válnak, de annak felvirágzásáról is gondoskodnak.

Paul megjelenésétől kezdve – aki egyébként a falu Harmadik jelenés egyházának vezetője, az istentiszteletek levezénylője – érezzük, hogy valami itt nem stimmel. Feszültségteli dialógusók és vészjósló hegedűszó. Látszólag minden rendben van, Daniel hozza a szívélyes, megnyerő stílusát, a vérbeli üzletember karakterét, aki remekül bánik a szavakkal, és bárkit lekenyerez – jelen esetben az egész falut, a kenyér ígéretével. Paul hasonlóan előzékeny és barátságos Daniel-lel szemben. Mesterkélt viselkedés és véget nem érő udvariassági körök.

Amikor két ennyire nyájas ember folytat párbeszédet, akkor sejthető, hogy a bomba bármikor robbanhat, melynek következtében úgy törnek felszínre a valódi szándékok, és az addig leplezett karaterjegyek, akár a szivárgó olaj. És a bomba persze hogy robban.

Amivel Daniel-t igazán ki lehet kergetni a világból, az a vallás, Isten, Jézus, s minden további kapcsolodó elem, mely részben tagadja a “mindenki a saját sikerének kovácsa” elvet, beemelve a sorsot, a Mindenható akaratát. A kemény munkában hisz, egy ízben kifejezésre is juttatja véleményét, mely szerint munkásainak istentiszteleten való részvétele a pihenési idejükből vesz el, ami aztán meg is látszik a másnapi teljesítményükön. Természetesen ez a fajta gondolkodás a rögeszmés Paul-lal való konfliktus egyik sarokköve.

Összecsapásuk alapból gigászi, de roppant egyedivé és elgondolkodtatóvá csak az teszi, hogy Paul valójában egy pszichiátriai zavarral küzd. Ennek részleteibe most nem bocsátkoznék, az ugyanis a film egyik legnagyobb fordulatát tartogatja, és a Danie-Paul viszonyról alkotott elképzelésünket gyökeresen megváltoztatja.

Két elborult elme feszül tehát egymásnak. Igen ám, de egyikőjük a benne túltengő nagyravágyás, másikójuk a betegsége miatt elborult elme. És bizony felvetődik annak a lehetősége, hogy a gyarló emberi természet önmagában túlmutat mindenen, és az alapjáraton kontrollálható viselkedés felülkerekedik a betegségből adódóan kontrollálhatatlanon.

Mindettől, na meg persze az alakításáért Oscar-díjjak kitűntetett Daniel Day-Lewis és Paul Dano orbitális játékától lesz rendkívül érdekfeszítő követni a vetélkedésüket.

Hatalmi játszma ugyanakkor nem csak köztük van. Daniel ugyanis gyakran kerül konfliktusba környezetével, vagy éppen a környezete vele, aminek hála szemtanúi lehetünk, hogy miként rendezi az ügyeit főhősünk, amikor úgy érzi, folt esett a becsületén. A szövegcentrikus film perceken át tartó szópárbajait, jól működő dialógusait az ő menthetetlen makacssága biztosítja. Minden helyzetet uralni akar, képtelen engedni, nem nyugszik, amíg a zászló nem neki áll. Kibékíthetetlen ellentét érez saját maga és az embertársai között, mielőbb szabadulna, hogy megnyugvásra találjon. Vajon sikerül megteremtenie az ehhez szükséges feltételeket, és amennyiben igen, tényleg ez fogja elhozni számára a boldogságot?

Ahogyan már azonban szóba került, az eddig részletezett negatív jelzők ellenére Daniel szerethető is, elsősorban a fiával való bánásmódja okán. Az ő kapcsolatuk azonban szintén érdekes utat jár be. A film végül 1927-be kalauzol minket, ahol csúcspontként a Daniel-Paul és Daniel-H.W. kapcsolat kap egyaránt emlékezetes lezárást.

Csodás atmoszférájú film, megannyi nem részletezett cselekményszállal és karakterrel. Érdemes tehát utánajárni Daniel Plainview sorsának – lehetőség erre az HBO GO felületén nyílik.



Forrás:

Támogatott tartalom

2017 Kidsnews | All rights reserved