Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre – ajánló


Poscher Dominik (21éves) - 2 hónapja

Tavaly mutatták be Horvát Lili rendező második filmjét, a „Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre” munkanéven futó alkotást, mely immáron a HBO GO felületén is elérhető. A cím, melyre rögtön felkapja a fejét az ember, nem új agyszülemény, a Halász Péter és Koós Anna által szervezett alternatív színház, a Kassák Ház Stúdió 1972 szeptemberében bemutatott egyik előadásának címét kölcsönzi ugyanis.

A film főszereplője a 40. életévéhez közeledő Vizy Márta, aki már 20 esztendeje él New Jersey-ben idegsebészként. Egy nap aztán egy konferencián megismerkedik egy szintén emigráns magyar kollégával. Az egymásra hangolódott két orvos spontán megbeszéli, hogy pontosan 1 hónap múlva Magyarországon találkoznak, a nő számára legkedvesebb budapesti helyszínen, a Szabadság híd pesti hídfőjénél, 17 órakor.

Mindezen folyamat, tehát a megismerkedéstől az egyeztetett magyarországi találkozásig bekövetkező eseménysor nem kerül bemutatásra, arról a film elején nő rövid elbeszéléséről értesülünk, melyet a pszichológusával oszt meg utólag. Utóbbi szereplő jelenléte feltételezi, hogy a dolgok nem mentek és nem mennek teljesen a rendjén, az elvártak szerint. Ennél többet nem is árulnék el a történet kapcsán.

Azt hiszem már az is önmagában eléggé izgalmas kiindulópont, és módfelett érdekes sorsú, háttértörténetű egyénre, szerelemtől fűtött lélekre valló tett, hogy főszereplőnk 20 év (!) után otthagyja az Egyesült Államokat és pályáját (?) egy férfiért, akit épphogy megismert – tehát a biztosnak tűnő jövőt a bizonytalanért. Vizy Márta rögtön az elején leszögezi, hogy „Soha, de tényleg soha nem gondolta volna, hogy visszajön Budapestre…mármint hosszabb időre”.

Megpillantotta a férfit, beszélgetett vele az automatánál, és a föntebb taglalt elhatározásra jutott. Mi ez ugye, ha nem szerelem első látásra, igaz szerelem, „az igazi” stb. Az alkotás azonban sokkal jobban tiszteli a valóságot annál, minthogy mézes-mázos szerelmesfilmet kreáljon. A filmben mindvégig a nővel maradunk, az ő sorsát követjük végig, betekintést nyerünk a tudatába, a vágyaiba, a félelmeibe, és a képzelgéseibe.

„A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmben valóság és képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében.” – fogalmazzák meg röviden a film lényegét. Nem tiszta ugyanis, hogy amit látunk, az a valóság, vagy csak a főhősnő képzelgése.

A film egyes aspektusainak részletezése előtt kitérnék arra, ami a magas színvonalról és művészeti értékről leginkább árulkodik: világszerte díjazott alkotásról van szó, melyet a szakma a leginkább alkalmasnak talált arra, hogy képviselje hazánkat a 2021-es Oscar-díjon. Stork Natasa és Bodó Viktor remekbe szabott alakítása közül előbbié, a filmet uraló színésznőé azért mégiscsak kiemelkedő.

Az 57. Antalyai Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat, plusz a European Film Promotion a Shooting Stars program keretében kontinens tíz ígéretes színésztehetsége között mutatta be idén februárban.

Esetében a színészi játék magasiskoláját láthatjuk visszaköszönni a vásznon, vagy a TV képernyőjén. Egyes beállítások, úgynevezett szuperközeliek lehetővé teszik, hogy a színésznő játéka kiteljesedjen. A dráma szó szoros értelmében az ő arcán menjen végbe. Az arca a színpad, amit ural. Miről is van szó pontosan? A pszichológus felé intézett monológja során egy snitten belül (azaz vágástól vágásig tartó egységig) láthatjuk, ahogyan a kamera olyan közelről veszi az arcát, hogy a filmkép tetejét a színésznő szempárja, míg az alját a szája tölti be. Egy idő után a kamera finom mozgást tesz fölfelé, ezzel nagyjából egyidejűleg a színésznő kissé oldalra fordítja a fejét (a kamera irányába), így a „szájjátéka” után immáron a „szemjátéka” tölt be központi szerepet, az lesz, ami kiegészíti, aláhúzza mondandóját. Ez a fajta „szemjáték”, illetve az azt kiegészítő minden egyes arcrezdülés a szöveg tartalmát közvetíti.

Ha némafilmről lenne szó, e jelenet során eleinte a szájáról olvasnánk le a mondanivalót, majd a váltás után a szeméről. Mindez egy snitten belül, vágás nélkül. Rendkívül érett színészi játékot megkövetelő, csodásan megkomponált képsor. 

A film borongós, melankolikus hangulata az este/éjszaka során kocsikban, tömegközlekedési eszközön való utazás, és az azt kísérő neonfény-áradat, mint visszatérő elem képében kerül vizuális kifejezésre (tehát egy noir-jeggyel). Az ilyen jellegű epizódok eszünkbe juttathatják az 1976-os, Martin Scorsase rendezte Taxisofőrt, ahol sokkal direktebben és rendszeresebben tér vissza ez a jelenség, Robert De Niro-val. A kocsiablakot ellepő esőcseppek kiszámíthatatlan útja, az azokon tükröződő piros, sárga, zöld, kék színek, valamint az autó belsejében mind e mögött megbújó merengő arc fel-felbukkanása az utcai lámpák, vagy a szembejövő kocsik fényszórójának fényében, olyan összetevők kavalkádja, együttes működése, mely egy rendkívül izgalmas, rögzítésre méltó, nem mellesleg dramaturgiai funkcióval is bíró folyamatot eredményez. 

A jeleneteket aláfestő komolyzenei művek beiktatása magától értetődőnek hat egy ilyen lelki síkon mozgó, jellemábrázoló filmben. Különösképpen a mindenki által ismert Mozart – Török induló szolgálhat intenzívebb hatással, miután kétszer is felharsan, más-más lelkiállapot, körülményhalmaz közepette. A filmzene szerepe többek között, hogy többletjelentéssel gazdagítsa a látottakat. Klasszikus alkotások esetében pedig ez az állítás azért mégiscsak hatványozottabban igaz. Esztétikailag kidolgozott képekkel, montázsokkal párosulva valósággal megborzongtat, és az érzelmi azonosulást magasabb fokra emeli. 

A film többször is a vizuális történetmesélés eszközéhez nyúl, azaz igyekszik megfogni a filmművészet lényegét, és direktbe adott szavak nélkül, képekkel közölni a cselekményre, karakterekre, lelkiállapotokra, a két főszereplő viszonyára, és az abban bekövetkező változásra vonatkozó információkat.

A kép előtérbe helyezése a szöveggel szemben, sokszor maga után vonja a többértelműség lehetőségét. A film szimbólumba/metaforába hajló záróképével válik mindez kristálytisztává, a néző fantáziájára bízva a jelentést, illetve a folytatást.

Érdemes tehát mindennek tudatában nekiülni az alkotásnak, és roppant figyelemmel követni az eseményeket, jelentőséget tulajdonítva minden egyes kameramozgásnak, vágásnak, helyszínnek, gesztusnak stb. Az ilyen odaadó figyelem biztosítja ugyanis a teljes átélést, amiből aztán az igazi (film)élmény következik. Természetesen ez a fajta eljárás minden filmre javasolt, de egy ilyen művészfilm mindenképpen megköveteli a nyitott szívet-lelket, koncentrált figyelmet.

Ha erre a kedves olvasó késznek érzi magát, jobb ha felkészül egy meghatározatlan ideig tartó együttlétre a Felkészülés egy meghatározatlan ideig tartó együttlét című filmmel. Ki tudja meddig és milyen formában kísér majd a hatása.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

HBO Go

2017 Kidsnews | All rights reserved