Free Guy egy egészen frissítő, meglepően élvezhető film


Solymosi Máté (19éves) - 1 hónapja

A Free Guy egy meglepően élvezhető film. Az előzetes (bár a film jó részét bemutatja) valahogy egyáltalán nem adja át a tényleges hangulatát – egy egyébként egészen frissítő hangulatot.

A film Guy-ról szól, aki a Free City-nek titulált multiplayer videojátékban egy NPC, azaz nem-játékos karakter. Guy egy nap meglátja álmai nőjét, aki miatt azon nyomban öntudatra kel. A való világ síkján Guy szerelmének tárgya, Millie és régi programozótársa, Keys próbálnak a végére járni egy rejtélynek, ami túl kesze-kusza, hogy ebben az összefoglalóban leírjam (illetve ez az egy konkrét szál nem igazán jelenik meg az előzetesben, így amúgy is inkább ködben hagynám).

Kifejezetten jó benyomásokkal távoztam a Free Guy-ról.

A koncepció ugyan nem szigorúan eredeti, de az eddigi legjobb kivitelezés, amivel személyesen találkoztam. A mesterséges intelligencia és az öntudat/létezés kérdésköre az indokolthoz képest sokkal kevesebb – a film meglepően keveset foglalkozik saját történetének hosszútávú következményeivel. Ami még meglepőbb az pedig az, hogy ez nem egy hibának jön le, hanem tudatos döntésnek. Az egyetlen szigorúan ide kapcsolódó jelenet az az, mikor Guy megtudja saját létezésének valóságát, de itt is az ő érzelmi világán van a hangsúly, nem pedig a nagyvilágra nézett kihatásokkal. E helyett a film sokkal közelebbi és (véleményem szerint fontosabb) dolgokkal foglalkozik – mégpedig az osztályharccal és a szeretettel, mindenek felett pedig ennek a kettőnek a kapcsolatáról.

Na most, ez elsőre lehet kicsit erősen jött le, de nem tudom, hogy lehetne ezt az olvasatot ignorálni.

Guy és Free City többi lakója unja saját világának természetét, unják, hogy másodrangúként vannak kezelve annak ellenére, hogy ugyanúgy van kapacitásuk öntudatra, mint a játékosoknak. Guy felszabadulása egy társadalmi szerveződés kezdete – egy ponton az NPC-k sztrájkot szerveznek, hogy megnehezítsék a főgonosz dolgát és elérhessenek a paradicsomukba!

Nagyon egyértelmű üzenetek. Ehhez még hozzájön, hogy a valóságos szál főszereplői jólelkű, kispályás kódolók, akiket felvásárolt majd kicsinált egy nagy kiadó. Az ő kiadói autonómiájuk, szerepük mint munkások is középpontban van, a kettő történetszál nagyon szépen építi egymást.

A másik oldalt a szeretet több formában is megjelenik a filmben, és minden szinten nagyon kedvesen és értékesen. Guy, a történet morális közepe szerelmes Millie-be, legjobb barátjával, Buddy-val pedig rendkívül szoros kapcsolatot ápol.

A filmben Guy szinte végtelen szeretete mozgatja előre a történetet – e miatt szerette NPC-életét, de e miatt kezd is el felszabadulni. Szerelmének reménytelensége taszítja a mélypontra, de barátjának támasza és szavai visszahozzák életkedvét.

Remélem, nem is kell mondjam, hogy Guy – és az őt körülvevő emberek, NPC-k – szeretete mozgatja tehát a munkásosztály lázadását is. A hosszú idő során kiépített kapcsolatok, az egymásba vetett bizalom, az egyetértés, hogy a különbségek kevésbé számítanak, mint a közös pontok – ezek mind lehetetlenek volnának szeretet, szerelem, barátság, empátia nélkül.

Maga a film mindeközben pedig jól struktúrált, méghogyha mindennapi is. Régi formulára épül, de jól navigálja, nem unatkoztam egy ponton sem. Van néhány vicc, ami nem landol (a szinkron ezt valószínűleg tetézi, a gamer-lingó nagyon nehezen lefordítható), illetve nem igazán tudtam megállapítani néha, hogy egy-két pillanat ilyen-olyan szexualitásokkal szemben fób-e, de inkább a nemre hajlottam, mert nem érződtek a viccek… különösen rosszindulatúnak 😐 Ezt ráhagynám talán az érintettekre, hogy eldöntsék.

Semmi annyira durvát nem észleltem, ami miatt kerülendő volna a film, de azt hiszem mondanom sem kell, hogy nem különösen interszekcionális, ami, hát mondjuk azért egy ilyen hollywoodi filmtől alapvetően nem is várnék – az itt megjelenő jó üzenetek már így is meglepően bőségesek a megszokotthoz képest.

Vizuálisan vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Egyrészről egész jól elkapják a videojáték-hangulatot, eléggé élettelen, steril érzése van a gépi világnak, viszont nem eléggé határolják el képileg a való világtól így :

1) néha kell egy kis idő még észbekap az ember, melyik síkon vagyunk is éppen és

2) kicsit veszít az értékéből a videójáték-világ esztétikája és az élettelenség elkezd zavaró lenni, mintsem kedves és egyedi.

Hogyha kicsit felveszem a filmelemző szemem, akkor amúgy erre is van talán egy magyarázatom. Millie és Keys lakásai az egyetlen helyek a filmben, ahol rendesen berendezett díszlettel találkozunk. Az, hogy az irodai világ és a kávézó hasonlóan steril a videójátékhoz lehet finom metakommentár arról, hogy a kapitalizmus miképpen alakítja át az életünket Free City-hez hasonló modern pokollá, de ez már könnyedén letagadható, esetleges túlolvasás.

Mindent egybevetve jól szórakoztam a Free Guy-on. Voltak benne jó gondolatok, jól megírt, szimpatikus karakterek, egy lebilincselő történet, egyedi esztétika, meg úgy amúgy egy jó hangulat. Régen láttam olyan filmet, ami ennyire megelégedett azzal, hogy elmeséli a történetét, és nem próbálja az életedet felemészteni. Tetszett, na.

Free Guy, 2021, Shawn Levy

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved