Továbbtanulás külföldön – Egy elsőéves tapasztalatai


Ilyés Csenge (18éves) - 1 hónapja

Egyre több középiskolás diák fejében fordul meg a gondolat, hogy milyen lenne külföldön tanulni. Ezzel együtt pedig egyre több lehetőséget kínálnak a különböző országok egyetemei, hogy mindenki megtalálhassa a céljainak és igényeinek megfelelő intézményt. A döntés meghozatala előtt mindenképpen fontos átgondolni néhány dolgot: például, hogy hogyan fogjuk finanszírozni a tanulmányainkat és a kintlétünket, hol fogunk lakni, van-e ismerősünk az adott városban, akihez segítségért fordulhatunk, és legfőképpen, hogy mit szeretnék tanulni és milyen formában.

A külföldi egyetemi élet bemutatásában egy – az Amszterdami Egyetemen tanuló – elsős pszichológushallgató lesz a segítségemre.

Miért választottad ezt a szakot és mi segített neked a döntési folyamat során?

Mivel nehezen tudok dönteni, sokáig halogattam azt, hogy utánanézzek szakoknak vagy egyetemeknek. Valahogy már a gondolat is, – hogy ezzel kell foglalkoznom – szorongással töltött el, mert úgy éreztem, ezen fog múlni az egész életem és féltem, hogy rosszul döntök. Aztán 12. osztály elején felkerestem az iskolapszichológust, eleinte csak beszélgetni akartam vele, mert a karantén végére nagyon motiválatlan lettem és ki akartam próbálni, hátha tud valamit segíteni. Aztán végül úgy döntöttünk, hogy segít nekem a pályaválasztásban.

Egyébként volt egy-két ötlet a fejemben, hogy mit tanulnék szívesen, például jog, pszichológia. Utóbbit azért választottam, mert szerettem volna embereken segíteni és mert érdekelt, hogy bizonyos emberi viselkedés mivel magyarázható.

Emellett valószínűleg az is hozzásegített, hogy az életben én mindig is jobban szerettem másokat hallgatni és nekik segíteni, mint beszélni.

Szóval a döntésben nagyon sokat segített az iskolapszichológus (nem ő választott, csak segített eloszlatni a kételyeimet), a családom és a barátaim visszajelzése és támogatása. Aztán egy idő után elfogadtam és eldöntöttem, hogy igen én pszichológiát szeretnék tanulni.                                                                                                                           

Miért döntöttél úgy, hogy külföldi egyetemen folytatod a tanulmányaidat? Mit tanácsolnál annak, aki nem tudja biztosan, hogy szeretne-e kiutazni, mit gondoljon át előtte mindenképpen?

Szerettem volna megismerni más kultúrákat, szokásokat és ki akartam próbálni, hogy mennyire vagyok képes alkalmazkodni egy új helyzethez és helytállni az életben egyedül. Másrészt pedig fejleszteni akartam az angol nyelvtudásomat.

Szerintem fontos átgondolni, hogy miből fogja finanszírozni a kinti életét, érdemes utánanézni az ösztöndíjaknak és akár a diákhiteleknek is. Segítség lehet, ha van egy ismerősünk, aki már a célországban tanul és akitől tudunk kérdezni.

Szerinted lehet a legnagyobb nehézség egy kiköltöző diák számára?

Néhány országban van lehetőség kollégiumban lakni, de például Hollandiában csak nagyon kevesen jutnak be, így itt a lakáskeresést mondanám a legnagyobb nehézségnek. Otthonról nehéz eldönteni a képek alapján, hogy milyen egy lakás és sokkal könnyebben verhetnek át minket. (Például még azelőtt elkérik a pénzt, mielőtt látnád a lakást, aztán pedig eltűnnek.) Amszterdamban magasak az árak és sok helyen inkább idősebb, már dolgozó embereknek akarják inkább kiadni a lakást. Nem lehetetlen egyébként a feladat, csak sok időt igényel.

Ha mentális értelemben nézzük, akkor a honvágyat is idesorolnám. Eleinte nehéz, mert időbe telik, mire az ember ki tud alakítani egy baráti kört meg egy napi rutint. Az első pár héten ráadásul sok ügyet is kell intézni, ami szintén sok energiát igényel.

Ilyenkor kicsit nehéz, hogy nincsenek a közelünkben a szüleink vagy a barátaink, akik segíthetnének. De minden ember más, lehet, hogy csak nekem nehezebbek ezek az ügyintézések.

Mik a legjobb módjai a beilleszkedésnek egy egyetemen külföldi tanulóként, mi vált be neked eddig?

Ha egy olyan külföldi egyetemre megyünk, ahol nem az adott ország nyelvén fogunk tanulni (például Hollandiában angolul), akkor nagy az esély arra, hogy mindenki egyedül van és nyitott az ismerkedésre. Tehát annyira azért nem kell aggódni, de nekünk is kezdeményezőnek és érdeklődőnek kell lennünk. Szerintem érdemes részt venni az egyetemek által szervezett „gólyahéten”, mivel ott általában ugyanazzal a csoporttal vagyunk egész héten, így „muszáj” valakivel kapcsolatot kialakítani. Ezen kívül általában vannak kisebb létszámú órák, ahol a csoportmunkák által jobban meg tudjuk ismerni egymást. A nagylétszámú órákon pedig megpróbálhatunk beszélgetést kezdeményezni a mellettünk ülővel.

A tanulmányi körökbe, klubokba, sportcsapatokba való jelentkezés is jó ötlet. Ebben az esetben nagy a valószínűsége annak, hogy hasonló érdeklődési körrel rendelkező emberekkel találkozunk.

Ha adhatnál néhány tanácsot az elsős diáktársaidnak – a kiköltözéssel, a kapcsolatteremtéssel, illetve a tanulással kapcsolatban –, mik lennének ezek?

Kiköltözéssel kapcsolatban azt mondanám, hogyha nem sikerül a kollégiumba bejutni, érdemes minden emberrel kapcsolatba lépni, akiről akár csak sejtjük, hogy a célországban él, mert lehet, hogy tud segíteni, ha nem is lakással, de egyéb információkkal. Érdemes még előre utánanézni, hogy a költözés után mik a teendők (címregisztráció, helyi személyi szám igénylése, egészségbiztosítás stb.). Fontos ellenőrizni, hogy az irataink meddig érvényesek és ha szükséges, újat csináltatni. Ha időben elkezdesz mindent, akkor nem lesz annyira megterhelő. Én sok mindent az utolsó pillanatra hagytam, így is kész lettem, de nem ajánlom ezt az utat. Esetleg még lehet Facebook csoportokat keresni és ott tájékozódni.

Kapcsolatteremtéssel kapcsolatban csak azt tudom tanácsolni, hogy legyetek nyitottak és próbáljatok meg kezdeményezni.

Ha lehet, próbáljátok meg használtan megvenni a könyveket, talán több időt igényel, de olcsóbb lesz! Emellett lehet, megéri egy kicsivel hamarabb kiköltözni, hogy legyen idő ügyintézésre, berendezkedésre, meg arra, hogy megszokd az új helyet.

Az első héten lehet nem lesz könnyű a tanulás, mert nehéz visszarázódni, de ne ijedjetek meg, be fogjátok tudni hozni a lemaradást és ki fogtok tudni építeni egy új rutint.

Találkoztál olyan helyzettel eddigi egyetemi tanulmányaid során – vagy a külföldi tanulmányokra való felkészülés során –, ami meglepően pozitív volt?

Korábban említettem, hogy érdemes mindenkit felkeresni, akiről akár csak sejtjük, hogy a célországban tanul vagy él. Nos én ezt tettem és eleinte nagyon nehezemre esett a segítségkérés, mert nem akartam az adott ember terhére lenni.

Végül is a félelmem nem volt jogos, mivel mindenki nagyon segítőkész volt és szívesen válaszolt, sok fontos információt gyűjtöttem be így.

Remélem, segítségetekre volt ez a néhány tanács és általuk betekintést nyerhettetek a külföldi továbbtanulás jellemzőibe. Ahogy az Amszterdamban tanuló válaszolónk is mondta: segítséget nyújthat a döntési folyamat során egy iskolapszichológus véleményének kikérése vagy egy beszélgetés a családtagokkal és barátokkal. Ezeken kívül érdemes ellátogatni a különböző egyetemek weboldalaira és részt venni – akár online – a nyílt napokon.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved