Mi érték?


Csata Emma (16éves) - 2 hónapja

Minden kort foglalkoztató kérdés. Azt hiszem, mindnyájan rendelkezünk válaszokkal, melyek igen eltérőek lehetnek. Pont e probléma kapcsán merült fel bennem: Lehet – e valami általánosan elfogadott érték?  Vagy gyorsan változó világunkban egyáltalán nem férnek meg az általánosítások?

Azt hiszem mindnyájunknak ismerősen cseng, hogy:

„régen minden jobb volt”,

de azt hiszem ez az állítás egy erős túlzás. A múlt, mint olyan, az emberek agyában egészen máshogyan él, mint ahogy eredetileg történt. Az emlékeink „erősen befolyásolva vannak az éppen aktuális történésektől, a felidézés helyzetétől, valamint az érzelmektől, melyek mind formálják és megváltoztatják az adott emlékkel kapcsolatos tudásunkat”[1]. Emiatt aztán, nehezen bízhatnánk abban, hogy mire emlékszünk – mondhatni – pontosan. A másik probléma, ami felmerül, hogy minden kornak megvannak a maga szokásai, politikai, gazdasági és tudományos háttere, ami miatt nem várhatjuk el, hogy ami egyszer érték volt, biztos értékként fennálljon ma is.

Az értékvesztés paradoxon

Mindig azt halljuk, hogy: „milyen erkölcstelenek a mai fiatalok”. Mikor valójában – kortól függetlenül – az ifjúság mindig lázadt, megvoltak a maguk szófordulatai, titkai, és bennük volt épp úgy az újítás vágy, mint napjainkban, a fiatalokban. Ahogy a kr.e.5 században élt Arisztophanész fogalmaz:

„A fiatalok szemtelenek, mocskos szájúak, cinikusak, erkölcstelenek, ellenállnak minden rendnek, nincs emberi tartásuk és nem tudnak különbséget tenni az igazság és a puszta fantázia között. Szenzációra vágynak, a munkát kerülik, lődörögnek a piacokon, jelentéktelen dolgokról vitatkoznak a fürdőkben, táncosnőkkel folytatnak viszonyt s gátlástalanul átadják magukat a szerelmi élvezeteknek, a játéknak s az evés-ivásnak.”

Ehhez hasonló szövegek igen nagy hányada igazolja elméletem: minden egyes új generáció előtt ott lesz a kétely, hogy vajon mi lesz belőlük, hogyan fognak helyt állni a világban. Az pedig hogy megcáfolják az előítéleteket, már az ő feladatuk.

De egy percre megállva, szeretnék mégis a múltba nyúlni, s megnézni: Vajon őseink miként gondolkodtak erről? Mennyire lehet az ő szavaikban igazság? Ezen kérdések mentén elindulva, szeretnék felsorakoztatni néhány nagy gondolkodót s megnézni, vajon az ő elképzeléseik mennyire helytállóak napjainkban.

1, Platón

„A legfőbb érték, az igazi tudás (…), az igazság megközelítése, amelyre egyrészt értelemmel, másrészt az erosz (szeretet) erejével, az igazság iránti sóvárgással, vonzalommal törekszünk.”

2, Francis Bacon

„Az igazság, amely egyedüli bírája önmagának, azt hirdeti, hogy az igazság keresése,(…) az igazság befogadása, (…) – a legfőbb érték az emberi természetben.”

3, Kant

„Az abszolút jóakarat a legnagyobb érték, amelyben tiszta kötelességemnek engedelmeskedem.”

4, Nicolai Hartmann

„Az individuális szerelem (…), mint a legmagasabb rendű önérték, mint az emberi létezés végső értelme megragadásának az egyik legmagasabb formája – ahogy minden igazi önérték: haszontalan valami, de mégis talán a legragyogóbb csillag életünk egén.”

5,Frenyó Zoltán

„Modern ideológiák szerint a központi elv és érték, maga az ember”

Legyen az tudás, az igazság, jóakarat, vagy maga az ember, az adott szó, a szeretet, vagy bármi más, fontos, hogy megtaláljuk a számunkra értéket képviselő dolgokat, szokásokat, embereket. Ahogy Boros János fogalmaz: „A világ és a cselekedetek, így az értékek is, minden egyes ember számára saját személyiségén, saját belső perspektíváján keresztül jelennek meg.” – emiatt tehát nem is lehet és nem is érdemes általánosítani, hiszen minden emberi lény saját feladata kialakítani értékrendjét, felismerni azokat a dolgokat, amiket értékesnek tart. A társadalom és a múlt irányt ad, de fontos, hogy inkább egyfajta alapként gondoljunk ezekre, nem mint bilincsekre, melyek megkötik kezünket. Ahogy Pásztori- Kupán István ír egyik könyvében:

„Az egyik legismertebb anekdota szerint Diogenész fényes nappal, lámpással a kezében bolyongott az utcákon, és amikor megkérdezték tőle, hogy ezt miért teszi, kurtán így felelt: „Embert keresek!” (…) embernek lenni sokkal több, mint enni, inni, járni, közéleti szerepeket betölteni. Az ember tehát nem mindennapi érték, és olyan ritka, hogy még fényes nappal, lámpafénynél is nehezen lehet olyat találni, aki méltán viseli az ember nevet.”




Forrás:

[1] https://mindsetpszichologia.hu/emlekezem-tehat-vagyok

2017 Kidsnews | All rights reserved