Marokkóban a beteg párnája alá mindig tesznek tőrt -Turczi István könyvét olvastam
Lehet-e egy naivitásig jószándékú, ártatlan és ambiciózus fiatalember csupán passzív nézője annak a világnak, amelybe két hónapra belecsöppen? Vagy őt is magával sodorja, részvételre kényszeríti a valóság? Turczi István könyvét olvastam, az élményeimet pedig ebben az írásban foglalom össze. Az ember olyan, mint a rugó: ha nagyon lenyomják, egyszer csak visszarúg. Azrael, ez a bibliai […]